Hogy lehet elképzelni az együttélést, amikor az egyik fél nyugdíjas lett, a másik nem? Vagy egyik dolgozik, másik nem?

Tekintve, hogy nekem 100 éves koromra sem lenne meg a szolgálati időm (tehát csak korhatár szerint mehetek majd el nyugdíjba)a páromnak meg mindig bejelentett munkaviszonya volt, és ahogy észrevettem, ha ő dolgozik én nem, vagy ha fordítva, tisztára felborul az életritmusunk, ami gyakran okoz kellemetlenséget, problémákat.

pl amikor én végeztem, éhes voltam és fáradt, a párommal meg ide-oda kellett mindig rohangálnom du-onként, magamra nem volt időm soha, amikor meg alkalmazkodott hozzám, tiszta nyűg volt, hogy nem csinálunk semmit, nem szól semmiről a kapcsolatunk.

nos én félek attól az időktől ha már ő nyugdíjas lesz öregen, akkor nekem még hátra lesz vagy 10 év amit dolgoznom kell, lehet unalmában be is csajozik majd.

elég jól tartja magát típus és vonzó most is.

valakinek tapasztalat?