Nagyon el vagyok keseredve. Ráadásul haragszom, féltékeny vagyok és szomorú. EL fog ez múlni és fogok tudni még újra örülni vagy igy marad?

Nagyon sajnalom, egyaltalan nem lehet, vagy csak mesterseges uton?

Megertelek,en sem tudnek ilyen szituban tiszta szivbol masnak orulni, de lagalabb mutasd az ellenkezojet. Elvegre az ocsedrol van szo. Probaljatok valami megoldast talalni, ne keseredj el! Irany a meddosegi, vagy esetleg orokbefogadas. Ha keseregsz azzal csak rontasz az allapotodon.

En egyebkent elmondanam a csaladnak, akkor ok is visszafogottabban viselkednenek veled es talan kicsit megkimelhetned magad!

Én már több olyat hallottam, hogy valakinek azt mondták, hogy sose lehet babája és utána meg babakocsit tologatott a benne a saját babájával. :)

Esetleg ha meditálnál, imádkoznál vagy ilyesmi?

De: ha az embernek nem születik babája, akkor ezzel az adottsággal él teljes életet, mert valamiért így volt ez megírva.

Mit gondolsz ezekről?

Hello,

Ne keseredj el semmiképp. Az állapotod nem végleges. Járjatok utána a meddőség okának. Hacsak nem valami genetikai betegség biztosan lehet segíteni rajta.

Gondolkodjatok el,hogy lelkileg készen álltok a gyermek várásra? Egészséges vagy minden szempontból?

Egy intenzív tisztító kúra, majd gyógyteák melyek segítik fogamzást lehet épp segítenek!

Tudom nehéz megemészteni, de harag és az irigység, harag nem segít hogy te is terhes legyél. Próbálj ezen lelkileg felül emelkedni, lehet épp akkor fog megfoganni a gyermek!

Valamint gondolkodjatok el az örökbefogadás lehetőségén is! Bár a terhességről lemaradsz, de ugyanúgy sajátotokként nevelhettek fel egy gyermeket!

Teljesen normálisak az érzéseid, a tesódnak nyugodtan mondd meg, hogy sok boldogságot kívánsz neki, de ugyanakkor elszomorít a hír, mert te is annyira vágysz erre, de úgy tűnik, sosem kaphatod meg. Legfeljebb kisírjátok magatokat egymás vállán.

Mellesleg barátnőmnek is ezt mondta az orvos, mégis spontán teherbe esett, azóta már két gyereke van.

Szia!

Én SLE beteg vagyok=autoimmun beteg!

a sok szteroid tönkre tette az összes petesejtem,így azt mondták felejtsem el a saját babát.Nem tudtam bele törődni jaj iszonyat volt,és mikor azt mondta jó,és másba élem ki magam vettem egy yorkit mondván gyerekek pótlónak.Mert nekem úgy sem lehet babám,erre mire bele törődtem terhes lettem.

Van egy barátnőm Ő is úgy járt,hogy több évig kezelték mert nem esett teherbe,és feladta megnyugodott,és láss csodát terhes lett!És van egy szép lánya,nekem egy szép fiam,és a mainapig csodának tartják az orvosok!

Akkor gratulálj az öcsédnek mikor úgy érzed,hogy kész vagy arra,hogy hígat légy.Én sem mondanám el a családnak,hogy nem lehet babám,mert tudom neked olyan mind ha félember lennél!Ismerem ezt az érzést!Szia Zsuzska

Szia! Én kicsit idősebb vagyok nálad, és nekünk sincs még, pedig már mindennel próbálkoztunk (lombik, hormonkezelések stb.). Hamarosan örökbefogadunk egy kisbabát, de a sajátot sem adtuk még fel.

Az az igazság, hogy én alapból imádom a kicsi babákat, és nem vagyok senkire irigy, inkább örülök, hogy ők a világra jöhettek.

De megértelek teljes szívemből, próbálj meg örülni más örömének, hidd el, menni fog, és sokkal jobban fogod érezni magad.

Ja, és sosem szabad feladni!! :))