A gyerek tényleg kitölti az életet?

Van, akinek igen. Egyik kolleganőm néhány hónapja szült, azóta teljesen belekattant a babába. FB profil elárasztva naponta 50-60 képpel (képenként egy mm-t mozdul a gyerek), semmi másról nem tud beszélni, férje meg le van tojva, mióta megszületett a gyerek. A férj kínjában nekünk panaszkodik, mert egyszerűen beszélni sem tud vele, pedig próbált már, hogy neki ez így nem jó, csak napi 5 percet kérne... Ha néha kap, akkor is csak kicsinyítő képzős szavakkal és kizárólag a gyerekkel kapcsolatos témák.

Őket elég aggasztó így látni, mert egyértelmű, hogy a férjnek még egy darabig van türelme, aztán fene tudja...

Mit értesz azon, hogy kitölti az életet?

Amikor nincs gyerek, akkor utazás, tanulás, munka a legideálisabb. Aztán mindez már nem újdonság, akkor ha van kapcsolat és háttér, akkor jöhet a baba. De ettől függetlenül ugyanúgy igénye van az embernek mindenre. Vannak, akiknek a gyerek tökéletesen elég, semmi más céljuk és vágyunk nincs az életben, ezzel ellentétben van, aki szeret még utazni, tanul, illetve a munkája, karrierje is ugyanolyan fontos. Teljesen egyénfüggő. Nem mindenki lesz csak anya.

A második része a kérdésednek: mivel nem tudjuk, milyen érzelmi gondjaid voltak, milyen a háttered, kapcsolatod, anyagiak, életkorod, problémáid, ezért nem is tudunk olyan tanácsot adni, amit meg "kellene" fogadnod. Ha felkészültnek érzed magad, kapcsolat, anyagiak rendben, akkor vállalj babát. Ha lelki gondjaid vannak, akkor először azt próbáld megoldani.

NEM.

Ha amúgyis gondjaid vannak, akkor csak még nehezebb lesz attól, hogy van egy kis lény, aki rád van utalva. Gondoskodnod kell róla, és akkor is a te feladatot ellátni, amikor tombolnál legszívesebben... Akkor is gondoskodni kell róla, amikor eleged van belőle, amikor zűrzavar van körülötted.

Iszonyatos felelősség gyereket vállalni.