Maradjunk vagy menjünk albérletbe? Anyós - probléma

Hidd el ha így folytatjátok az anyós a világ leges legjobb szánékával fogja tönkretenni az életeteket.

Egy idő után majd a válásodról fogsz itt kérdéseket feltenni.

Nézd, a fárjedhez mentél hozzá és nem a szüleihez. A férjed emg nőjön fel és vegye észre azt, hogy nektek ez így se most, se a jövőben sosem lesz jó! Gondolom ő is szeretne saját családot. Ő szeretne élete végéig - rosszabb esetben még 20-30 évig, amíg élnek a szülei - nyomorogni veled és a gyereke(i)ddel egy nyamvadt szobában? Úgy, hogy a gyermek első fél évét rossz esetben végig üvölti?! Ha szerencsések vagytok, akkor csak 2 hónapot?! Nem merem megkockáztatni, hogy ki fog hamarabb kikészülni ettől.

Tisztelni kell a szülőket, időseket, DE(!!!) nem úgy, hogy sípszóra pattantok állandóan és, hogy az életetek konkrétan házasságtól függetlenül egyáltalán nem kettőtök között zajlik és nem vagytok függetlenek. Én megőrülnék, ha nem csinálhatnék azt, amit akarok. Pl. fél 9-ig aludni szombaton egész hetes igahúzás után vagy elmenni egy egészségeset sétálni/kirándulni..

Ha a férjed nem lép és nem változtat a gondolatmenetén, akkor biztos nem fogtok onnan eljönni. Ekkor pedig kérdéses, hogy te vele maradsz a "nyomorba" vagy nem!?

Márpedig ez így nem normális.

Mi is a szülőkkel élünk úgymond, én heti 4 napot töltök pároméknál, és látom, hogy az apja mennyire kisajátítja magának a fiát, nélküle létezni nem tud. (a szeretkezéseink is egyre ritkábbak, lassan már határidőnaplóba fogom beírni, két apuka megjelenés közé beszorítani) Nem azt mondom, hogy semmi segítséget nem érdemlenek meg a szülők, de van egy határ.

Valami kompromisszum kell, mert ha oda születik a kicsi, csak még nagyobb bajban találjátok magatokat!

hát,inkább "dobom ki az ablakon a pénzt" azt albérletdbe,de igy legalább önállóak vagyunk,van saját éltünk,akkor kelek fel amikor kedvem szottyan,senki nem vághatja a fejemhez,hogy az ő házában lakok stb..

nektek is ezt javaslom kérdező.Mellesleg csak azt lehet ennyire hülyére venni aki hagyja,szóval a férjednek is a sarkára kellene állnia,anyósék már nem fognak megváltozni.

Mi is a párom szüleivel éltünk 4 hónapot, beleszóltak abba hogy mit főzzek(mert főztem mindenki részére)meg a gyerekek ne hangoskodjanak reggel 8-kor mert ők még aludni akarnak.(hozzáteszem nem hangoskodtak, csak beszélgettek), délután se hangoskodjanak, mert akkor meg apósom akar aludni, este 7-kor mr feküdjenek le, stb...

Most albérletben élünk, igy sokkal jobb a kapcsolatunk, heti 1X átmegyünk hozzájuk, a férjem is nyugodtabb igy, mert akkor tiszta idegroncs volt. 8 hónapos terhes voltam, mikor elköltöztünk tőlük, mert már én sem birtam. Inkább kidobunk az ablakon bérleti dijat,s igy nyugodt az életünk is.

Az albérletnek csak akkor van értelme, ha a párod megváltozik.

Nehogy úgy járj, hogy ott csücsülsz egyedül az albérletbe, mert párod éppen a szüleinél fát vág, segít valamiben.

Továbbra is el fog menni, el fog mászkálni, te egyedül leszel, és ez még nagyobbat fog rúgni a kapcsolatotokon.

Beszélj a pároddal, és ő beszélje meg a szüleivel.

Ha sikerrel jár, el sem kell költöznötök.

Szia

Én nem tudom, miért viselitek ezt el, nyilván sokkal jobb lenne, ha elköltöznétek albérletbe, míg el nem mérgesedik a helyzet. Szerintem ne sajnáljátok rá a pénzt és béreljetek ki egy albérletet, a nyugalom mindennél többet ér. Amúgy meg ne hagyd magad, állj ki magadért. Mind a ketten dolgoztok, miért laktok még mindig ott????? Ez nem normális, nyilván nekik is más az értékrendjük, máshogy nőttek fel, amíg náluk laktok, nektek kell alkalmazkodni, még akkor is ha fizettek. Sajnos ez van, költözzetek el, vagy viseljétek tovább. Esetleg próbáljátok megbeszélni velük, de az ő házuk, te költöztél oda és akármilyenek is, nem ők fognak hozzád alkalmazkodni. Ezért lenne jobb elköltözni