Egyetemisták, vizsgaidoszak alatt a ti szuleitek is kiborulnak?

haat eddig a szuleimmel nem volt gond:D nalunk csak az ocsemet(elsos sportgimis) noszogassak hogy tanuljon:D

itt hol tanulsz?

Nálam apukám olyan, hogy mindig mindent jobban tud és ossza az észt. Vicces, mert egyébként villamosmérnök és még a magyart sem beszéli rendesen, angolt meg egyáltalán nem érti. Na most én szabadidőmben angol nyelvoktatással foglalkozom és állandóan adja a tanácsokat, hogy hogyan meg milyen módszerrel mit tanítsak. Ilyenkor mindig megmondom neki, hogy na álljon meg a menet, én sem mondom meg ,hogy hogyan cseréld a villanykörtét.

A másik meg, hogy én gyógyszerésznek tanulok és ott is mindig kapom az ilyeneket. Vizsgák előtt először is megkérdezik, hogy miből és mennyi. Aztán elkezdi magyarázni, hogy ebből a tárgyból ennyi meg annyi idő alatt lehet felkészülni (jelzem, hogy a tárgyról még nem is hallott, tehát olyan szinten van tisztában a felkészülési idővel...) illetve vizsga előtt minden reggel 1 órás jó tanácsok. Engem ezzel lehet az őrületbe kergetni. Nem ért hozzá, mit szól bele ? :D Ha meg elbukom az egyik vizsgát, akkor mindig ezzel jön : mert megint nem figyeltél rám. Ilyenkor vizsgaidőszakban nagyon ki tud készíteni a "jó tanácsaival" :S

Az én szüleim jófejek, ők is jártak egyetemre, tudják, hogy az bukással jár. :) Ha megbukom felajánlják, hogy keresnek segítséget, ha kell, egyébként meg ne aggódjak, ha van még vizsgaidőpont, próbáljam újra. Ráadásul most pl el sem megyek az egyik vizsgámra, mert egyszerűen esélytelen, meg amúgy sem tudom annyira, és alap tantárgy, tehát csomó minden rá fog épülni, úgyhogy köv. félévben felveszem megint, és egyéb okokból kifolyólag nem fogok csúszni semmit. Megértették, elfogadták és támogatnak benne, azt csinálok, amit akarok, támogatnak benne, főleg ha jól át is gondoltam és logikus az egész.

Amit szerintem tehetsz az az, hogy leülsz vele mikor épp jobb a kedve, és elmondod neki, hogy ha ő is idegeskedik, akkor neked csak rosszabb, nagy szükséged lenne rá, hogy támaszkodhass rá, hogy lásd rajta, hogy minden rendben és a vizsga nem a világot jelenti. Ha nem úgy adod elő, hogy mennyire idegesítő, amit csinál, hanem úgy, hogy mennyivel nagyobb szükséged lenne arra, amit szeretnéd, hogy csináljon, és ezt úgy prezentálod, hogy szereted és szükséged van rá, akkor nem hiszem, hogy egy anya tud nemet mondani.

Az én szüleim is. Pontosabban, apám nem, ő inkább kifújja magát egy hajnalba nyúló tévézéssel, de anyám... jól ráragad a láthatatlan, csöndes feszültségem.

Illetve, nem tudom, hogyan... ez a harmadik vizsgaidőszakom, de eddig úgy történt (most is), hogy ha hazamegyek (másik városban tanulok) két napra és szeretném folytatni a tanulást, mindig kitalálnak valami "klassz" programot. Ejtsem meg én a nagybevásárlást a húgommal, főzzem én a komplett ebédet/vacsorát, a szomszéd nénivel én beszéljek arról, amiről kb. semmit sem tudok (mert alig vagyok otthon).

Mindenáron kitalálnak valami elfoglaltságot, aztán még anyámnak áll feljebb, hogy magamra zárom az ajtót és belebújok a jegyzeteimbe a szoba sarkába húzódva... :D :/ :(

Egy éve ilyenkor, tisztán emlékszem, hogy egy délelőtt kijelentettem, hogy márpedig tanulok. Nem kiabáltam, de azért... elég erőteljes és morcos voltam. Ööö, határozott. Délután, végre kimásztam az íróasztal fogságából - kisétáltam a nappaliba, anyám épp tévét nézett, na, akartam neki egy puszit adni... erre fonákból lekevert egy jókora pofont. Azt hiszem, ráragadt a feszültség... Elég spontán volt, ő is meglepődött.

Náluk is detto. Apám még megértő, ő nem piszkál, de anyám rettenetes. Ő mindig tudja mennyit kell tanulni, hogyan kell tanulni, mit csinálhatok és mit nem. Hálistennek külön élek tőlük, ráadásul elváltak, így egymást sem stresszelik. Ha valami nem sikerül anyám személyes kudarcként fogja fel, bőg meg ilyenek. Iszonyatos. És ehhez jön a nagynéném, aki szintén velem együtt végzi az orvosit és állandóan nyaggat telefonon.

Én rászoktam arra, hogy nem mondom meg melyik nap vizsgázok, így nem hívnak fel előtte napokban állandóan, nem nyaggatnak. Ha sikerült, akkor felhívok mindenkit. Így jobban békén hagynak, de más nem vált be. Nah meg a különélés segít sokat.

Kitartást, a szülők már csak ilyenek!