Nálatok hogyan zajlik egy ebéd? Ez csak nekem tűnik "gyámoltalan" helyzetnek?

Hát, én csak azt tudom, hogy a hugom barátja, mikor náluk vagyok, szószerint kiabál, hogy hozzon a hugom oda neki egy pohár vizet...

Èn meg gondolom hogy, mi van, nem tudja hól van a csap?

Nehéz rábírni őket bármire is, hiszen ha öcséd ennyi idős, azért már jól ráragadt a múlt hatása. Na de... óvatosan ráveheted őket az alapokra.

Nálunk apám olyan, hogy ugyan felteszi főni a virslit, tojást, ha megéhezik, de képes több napos mosatlan tányérból és villával enni, ha nincs tiszta. És toporzékol, hisztis, ha nincs. (Anyám-apám is későn érnek haza, ált. apám előbb.) A mikrót sem használja, pedig ugye, egyszerűbb volna oda bedobni a tányér főzeléket melegíteni, mint szenvedni a tűzhellyel.

Na, hát úgy vettük rá, hogy mosogasson és nyomjon meg két gombot a mikrón, hogy anyám elutazott, húgom meg én is lebetegedtünk. Kénytelen volt legalább minimumszinten mosogatni.

Na, elnézést a hosszú történetért, de a titok nyitja, hogy azért éhenhalni senki sem szeret... szóval előbb-utóbb megtanulnak pár dolgot, még ha ki is szolgálták őket azelőtt.

(Rosszabbik esetben kézzel esznek és inkább pizzát rendelnek, amíg bírja a pénztárcájuk és nem unják.)

Bátyáddal még azt tudod csinálni, persze óvatosan, nem kisgyerekként kezelve, hogy amikor a konyhában forogsz, odakiabálsz neki, hogy fogja meg ezt, tartsa azt stb. Nem parancsolgatás, csak segítsen, nehogy leöntsd magad forró vízzel stb. "Vágj néhány szelet kenyeret és teríts meg, amíg leveszem ezt a nagyon forró izét a tűzről..." Nincs öcsém, bátyám, de más családokban, ahol voltam, ez működött. :D

nekem ez nem furcsa, papám addig nem evet amíg ki nem volt neki szedve az étel, mamám mindig elé rakott mindent, mikor mamám kórházba került akkor mindig kellett menni valakinek aki kikészíti neki.

De számomra nem kevesebb ő mint más nem is gyámoltalan,azért mert az ételt nem szedi ki magának, 3szor annyit dolgozott kint a kertben és az állatokkal mint más, ráadásul öregségére épített egy másik házat maguknak.

Nálunk apám simán ellátott, ha anyám épp elutazott valamiért. Amikor kollégista voltam gimi alatt, egyszer anyám valahová elment, így néhány napig apám egyedül volt otthon. Unalmában gondolta, hogy meglátogat, de akkor már hoz valamit.

Nekiállt otthon almáspitét sütni, egyedül lisztet felejtett el beszerezni hozzá - ez természetesen este, a művelet közben derült ki. Valahogyan megoldotta liszt nélkül, a tészta papírvékonyságú, jó vastag töltelékkel. Fél perc alatt befaltam és azóta is könyörgök, hogy reprodukálja, annyira finom volt. (Már vagy 10 éves történet :)).

Egyébként gyerekkoromból mesélik azt a sztorit (anyám szaglása, mint egy vadászkutyáé, apám egy trágyadombot se igazán érez), hogy két-három éves lehettem, amikor anyám lebetegedett valami vírustól. Engem távol tartottak tőle, hogy ne kapjam el, így apámra maradtam.

Anyám annyit hallott csak reggeliztetés közben, hogy állhatatosan kiabálok, hogy NEEEEM, NEEEEM, NEMNEMNEMNEM!!!

Egy idő után kijött, hogy mi a fene történik. Apám próbált egy kanál lágytojást a számba tolni, én pedig kapkodtam a fejem. Mint kiderült, erősen záp volt a tojás, azért nem akartam megenni, csak apámnak nem tűnt fel :)

Egyébként pont karácsonykor került elő a téma, hogy a férfiakat (apám, férjem) mennyire fogták be gyerekkorukba. Apám parasztcsaládban nőtt fel (mezőgazdaság, állattartás, TSZ-esítés, volt ott minden), hiába volt két lánytestvére, neki is mindenből ki kellett vennie a részét. Kihajtotta az állatokat, főzött, takarított, kiganézta a teheneket, stb.

Én is azt láttam gyerekkoromban, hogy apám szó nélkül megy mosogatni, vagy segít a nagytakarításban. Anyám vezette a háztartást nagyrészt, de kérésre vagy anélkül is sokat besegített apám.

Férjem szintúgy, gyerekkorában közte és a nővére között szétcsapták a takarítást. Maximum azon lehetett egyezkedni, hogy ki melyik helyiséget akarja takarítani.

Nálunk is hasonlóan alakult, nagyrészt én csinálom a háztartást, de ha éppen ráér, akkor simán nekiáll takarítani vagy főz valamit.

Annak mindenki örül, ha kiszolgálják, ez onnantól gáz, ha nagyon egyoldalú és csak az egyik fél van kiszolgálva, a másik pedig mindig csak ugrál.

A párom még otthon lakik(ff), de van, hogy ő tesz rendet, elmosogatja a nővére helyett az unokaöccse tálkáit, kanalait. Ha egy férfi rendszerető és nem lusta, akkor kiszolgálja magát is.

Ha nem rendszerető és még lusta is, akkor ellepik a hangyák.

Ha rendszerető, de lusta, akkor keres magának cselédet... aki vállalja a szolga szerepet, annak ezt kell elfogadnia.

Nos, nálam ez úgy működik, hogy rendelek kaját, ha nincs aki megcsinálja. A pizzát dobozban hozzák (szeletelve kérem) így nem keletkezik mosatlan. Ha meguntam a pizzát, elmegyek egy gyorsétkezdébe.

Bátyád menthetetlen. (mintha csak rólam írtál volna)

32/f

Ez csak akkor derülne ki, hogyan reagál egy ilyen helyzetre, ha tényleg megtörténne.

Csak azért mert soha életében nem csinált semmit a háztartásban, nem biztos, hogy megenné a piszok.

Akkor derülne csak ki igazán, hogy mennyire igényes ember valójában. Ha igen, akkor ugyanúgy megcsinálna mindent. Biztosan látta már életében, hogyan takarít, mosogat anyukád, nem lenne olyan nagy dolog nekiállni. De ha nem látta, akkor sem kell a takarításhoz nagy fantázia. A főzés sem ördöngősség.

Én ismerek olyan férfit a környezetemben, aki gyönyörűen ellátja magát, ha egyedül van, de ha van párja, akivel együtt él, kiszolgáltatja magát.

De amúgy én azt mondom le lehet szűrni abból is, hogyan reagálna apukád, hogy kell-e nógatnia anyukádnak, hogy fürödjön, mosson fogat, nyírassa le a haját, ne menjen utcai cipővel a lakásba, stb., stb. vagy sem. Ha önmagára igényes, akkor valószínűleg nem enné meg a kosz, ha egyedül maradna.

Sokszor abból is le lehet szűrni, milyen munkát végez. Ha alapos, precíz ember, akkor valószínűleg nem rohadna rá a lakás. Ha hajlamos elnagyolni a dolgokat, nem elég gondos, sz.rik arra, hogy születésnapja van egy rokonnak, sumákol, elsunnyog dolgokat, akkor valószínűleg lusta lenne.