Jogos lenne? Igaza van anyukámnak?

Igen bizony, kamaszodsz és a kamaszoknak sajnos nagyon, mondhatni idegesítően nyegle stílusuk van, ami valószínű, hogy bosszantja anyukádat is, hiszen fél-egyéve még egy tüneményes kislánya volt, aki mára azt hiszi, hogy övé a világ.

Nincs ezzel baj, ne haragudj anyukádra, te is túlleszel a korszakon és ő is hozzászokik a megváltozott viszonyokhoz idővel. A hülyézés nyilván nem szép tőle, de ilyenkor kérd meg rá, hogy ne mondja ezt rád. Biztos nem gondolja komolyan.

ja hát ezek mindennaposak. ezeken én is átestem. nagyobb baj soha ne legyen.igy felnöttként visszagondolva tiniként se figyel az ember iylen aproságokra. a kisgyerekek meg mégannyira se. hogy pl ha fölmész gépezni kapcsold ki a tévét. hugommal évek ota ezen megy a vita.... nem képes megjegyezni. mert visitva ujjong ha mehet fel gépezni és pont el is felejti. tininél is valahogy igy van. nem a házimunkán jár az agya.

ez pont oylan hogy én mindent szépen le szoktam takaritani a konyhában. alaposan. de a mikrot soha! és nem azért mertb utálom. egyszerüen észre se vezsem hogy az is ott van és már fél éve koszos XDDDDD röhej de tényleg. szerintem a tini is igy müködik. csak a szülök már átálltak rendmániára....

Kamaszkor, én is ugyanilyen voltam.

Bármit kértek, első a morgás volt - persze mindig megcsináltam becsületesen, de így visszagondolva nagyon gáz, hogy előtte-közben szájhúzás, sóhajtozás, dühödt motyorászás...

Kinövöd, és ez még a szelídebbik fajta, anyud összeteheti a két kezét, ha "csak" morgolódsz kicsit, és nem csapod rá az ajtót.

Apa egyedül nevelt, ő is makacs, én is, képzelheted... jó párszor előfordult, hogy vagy tíz percig vitatkoztunk - ő a szoba egyik felében, én a másikban, és onnan kiabáltunk egymással. Aztán vagy ő, vagy én elhúztam, és kis nyugi után csendben megbeszéltük a dolgot.