Miért nem lehet elhinni, hogy vki undorodik/fél vmitől, nem pedig hisztizik?

Gyerekkorom óta írtózom a pókoktól. Ép ésszel tudom hogy félni nem kell, nem esz meg, de a látványától meg az állagától rosszul vagyok. Egyébként nem vagyok egy nyámnyila lány (a munkám sem az a lányos, nem kényeskedek), de ez a gyengém, amíg otthon laktam szüleimnél mindenki kedvesen átvállalta a pókösszeszedési dolgot. Na most a barátomnak szóltam, hogy letakartam a pókot, legyen szíves kidobni (tudja hogy utálom), erre egy zsepivel megfogta, és elkezdett kergetni vele, 5 centire az arcomhoz nyomta, én meg kiabáltam hogy hagyja abba, de viccesnek találta és folytatta. Majd mondtam, hogy menjen innen, erre hogy én hogy nem értem a viccet dühében rám borította az asztalon mellettem levő tálcát, ami teli volt dióhéjjal (holnap sütni készültem), de benne volt egy vas fogó is, ami azért fájt. Ezek után elvonult, semmi bocsánat.

3 éve együtt vagyunk, kb 4-szer ha összevesztünk ezalatt, de mindig vmit össze kell törnie, felborítania ilyenkor. Ilyenkor meg halálra ijedek, hátha jön még valami...

Mit lehet vele kezdeni? Meg van győződve, hogy neki mindig igaza van, én meg hisztizem csak. Ja és ehhez ő 35 éves.

Kb egy hónapja eljátszotta ezt egy darab marhahússal is is, mert azt nem eszem, konkrétan az arcomhoz dörgölte, ami ugyancsak addig volt vicces, míg ugy csinált mintha ezt meg szeretné tenni, de nem képes kontrollálni magát.