Miért nincsenek vagy ritkák a normális baráti kapcsolatok 30 felett?

20:58 vagyok ismét

Szerintem azért is történnek ezek a dolgok, mert mi magunk is rengeteget változunk, én pl. pár évvel ezelőtt még el tudtam nézni a barátnőmnek, hogy folyamatosan csalj a férjét mindenféle jöttmenttel, pedig soha nem voltam híve az ilyesminek, de tőle elnéztem. Viszont egyre jobban idegesített és csak arra tudtam gondolni, hogy szegény férje otthon vigyáz a gyerekre, míg ő már elnézést a kifejezésért, de éppen dugatja magát valakivel. Addig-addig vitatkoztunk ezen, hogy másfél év állandó vita után közöltem vele, hogy én megszakítok mindenféle barátságot/ismeretséget vele. Nagyon nem az elveimnek megfelelő már ez és úgy voltam vele, hogy nem tudok barátként elfogadni valakit, aki ennyire másként vélekedik az életről, mint én.

Néha eszembe jut, hogy régebben mennyi ökörködtünk és bizony hiányzik, de már nem vagyok rá kíváncsi.

Nekem ugyan még nincs családom, de meg tudom érteni azokat, akik a családalapítás után ritkábban találkoznak a barátokkal. Ráadásul szerintem ez teljesen érthető fordítottan is, ergo ha a barátnőmnek most gyereke születne, én is inkább azokhoz járnék többet, akiknek még nincs. És nem azért, mert bármi bajom lenne a gyerekekkel, sőt, imádom őket. Hanem egy gyerekes anyuka már egészen másként áll mindenhez, ott már figyelni kell a kicsire, nem lehet olyan oldottan "szórakozni".

Én azt gondolom, hogy a baráti kapcsolatok ezért is fakulnak meg idővel. Hiszen fiatal korban, mikor még nincs család, akkor mindenkinek sokkal több ideje van a barátokra, de később már a család az első (normális esetben) és emiatt a barátságok kissé lazábbak lesznek, az egyre ritkuló találkozások pedig azt hozzák magukkal, hogy egyre kevesebb közös megbeszélni valójuk lesz az embereknek. Sajnos ez így van. Hacsak nem olyan szerencsés valaki, hogy a legjobb barátnője vagy barátja a szomszédban lakik. :-)

Szívesen beszélgetnék még erről veletek, végre egy nekem való téma :-)

Teljesen egyetértek veled, mi magunk is változunk és ezért (is) változnak meg a kapcsolataink. Hasonló cipőben járok, min te, a barátom, akit korábban annak tartottam, olyannyira megváltozott, más értékrendet követett, (szintén megcsalás, csak itt ő volt rendre a csábító fél), amit már nem tudtam tolerálni. A nehéz ebben az, hogy ő úgy érzi, nem változott, sőt, én nem fogadom el őt olyannak, amilyen-vagyis nem viselkedek barátként-és küzdene a kapcsolatért. Nehéz az ilyen helyzet, de tudni kell, mi az, amihez ragaszkodunk (tisztesség, becsület, stb.)

Egy másik barátnőmnek már a 3-ik gyermeke született meg, ráadásul másik országban él. Valóban más az életünk és ritkán találkozunk, de őszintén, nyitottan érdeklődünk a msáik felől, érdekel mi történt vele. Szerintem ez az igazi barátság. Nem a folyamatos együttlét, az állandó készenlét, vagy az, hogy mindig mindent tudjunk egymásról, hanem az, hogy mindig érdekeljen, mi van a másikkal, segítsük őt-hacsak néhány szóval is- és elfogadjuk azt is, ha most egészen másról szól az élete, mint rólunk.

A kommentek között van rengeteg általánosítás. Ezeknek mind van valós alapjuk, de általánosítva már nem tudom elfogadni azokat. Szerencsére látok a sok rossz mellett sok jó példát is.

Miért jóval ritkábbak 30 felett, mint huszon- vagy tizenévesen? Azért, mert az iskolások és az egyetemisták döntő többsége tizen- vagy huszonéves. Amíg az oktatási rendszeren belül vagy, lényegében rád van sózva egy társaság többé-kevésbé hozzád hasonló helyzetben levő emberekből. sokkal több lehetőséggel az összejátszásra, és sokkal kisebb és kevesebb érdekellentéttel. Több időt töltötök egymással, és kevesebb a felelősségetek.

Felnőttként az elhelyezkedésért már lényegében egymással versenyeztek. Az időtök nagy része elmegy munkára, később családra. A régi barátságokból eltérő életutak válnak ki, és sokkal kisebb mértékben találkoznak újakkal. Ez egy természetes jelenség. Lehet tenni ellene, de ahhoz erős elhatározás kell. Van még csomó más dolog, ami rombolja az emberi kapcsolatokat, de azok már tipikusan ugyanúgy vonatkoznak a tizen-huszonévesekre, mint a 30 felettizekre.

EGyetértek a 15. válaszolóval.

Gimisként, egyetemistaként rengeteg időd van. Amint családot alapítasz és/vagy dolgozol, sokkal kevesebb időd marad, és azt a keveset is a családodra/párodra, a házimunkára, magadra fordítod.

Ettől függetlenül én megkülönböztetnék két dolgot: 1) a barátság érzését és a 2) baráti találkozásokat. Meg kell vizsgálni, hogy mitől barátság a barátság: hogy összejöttök, vagy amit éreztek? Az érzés (bár nem olyan intenzív) kitarthat, és ugyanúgy segítésre, szolidarításra, szeretetre ösztönöz, noha már nem ez lesz az elsődleges (hiszen a saját életedet, a családod életét tartod szemelőtt, azt kell elsődlegesen intézned). A találkozások viszont általában megritkulnak, ezért ha ez tartotta össze a kapcsolatot, akkor az bizony megszakad idővel.

Amúgy én úgy látom, hogy a barátság (néhány ritka kivételtől eltekintve) az adott élethelyzetekre vonatkozik. És amint a két fél különböző élethelyezetbe kerül, meglazul. Nem tudják átérezni, akármennyire is igyekeznek,a másik helyzetét, nem tudnak tanácsot adni, hozzá szólni sem tudnak. Végülis pl. egy szingli általában nem tud mit kezdeni azokkal a témákkal, amik pl. egy kisgyerekes barátnőjét érdeklik (még akkor is, ha nem csak a gyerektémák érdeklik az anyukát), és nem is tudja feldolgozni, hogy a gyerek előrébb került, mint ő, a barátnő. Egy stabil párkapcsolattal bíró ember nehezen tud mit kezdeni azzal a baráttal, akinek soha nem jön össze egy kapcsolat sem. Az évek alatt a tanácsait már mind elmondta, ismerkedni nem tud a másik helyett. Én pl. igyekszem kerülni ezeket a témákat a szingli barátnőknél, és másokra fókuszálok, így azért remekül meg vagyunk.

A munkahelyen kialakulhatnak jó kollegális, szinte baráti kapcsolatok, és egy ideig meg is szoktak maradni általában, de ahogy az embert elragadja az új munkahely pörgése, ez is meg szokott fakulni.

Élethelyzetek. Ez a kulcsa szerintem mindennek. :(

"Ezek szerint a férjeket ez nem zavarja vagy éppen közömbösek még a témával kapcsolatban is."

Szerintem ezzel a mondattal nagy igazságot mondtál. Én is tettem már fel kérdéseket, ahol konkrétan férfiak véleményére voltam kíváncsi, és egyikre sem kaptam választ férfitól. Úgy látszik, őket semmi sem zavarja, ahogy esik úgy puffan. Nekik mindegy.

Amit írtál, hogy azért fordulnak el tőled, mert családod van, abban lehet valami. Én a másik oldalon állok, még nincs családom. De azoknál ahol már vannak gyereke, ott azt veszem észre, hogy rám már nem igazán kíváncsiak, és nem lehet beszélni másról csak a gyerekről. Ha nincs is ott a gyerek, hiába akarok felhozni valami más témát, két mondat után megint a gyerekről beszél. Tudom, hogy fontos a gyerek. De előtte még lehetett velük másról is beszélni, a gyerek után meg mintha minden más megszűnt volna a számukra. És itt mindegy, hogy férfi vagy nő az illető, és mindegy, hogy kicsi vagy nagy gyerekről van szó.

"Mivel én sosem ittam, nekem ivócimboráim sosem voltak. Akikről meg azt hittem, hogy barátok, azokról mindig kiderült, hogy csak érdekből játsszák meg magukat."

Ez ismerős. Én úgy láttam át, hogy ki a felületes érdekbarát, és ki a jófajta, hogy sokat voltam munka nélkül és az ilyen mélypontokban pont azok mellőztek leginkább, akik tudtak volna segíteni. De mivel én éppen semmiben nem voltam számukra hasznos, hiába várhattam, hogy segítsenek, vagy csak mondjanak 1-2 jó szót. Ha az ember magányos és munkája sincs, annak egyetlen haszna, hogy megismerheti a barátjai és ismerősei valódi tulajdonságait és tudja, hogy a jövőben kihez ragaszkodjon, kinek segítsen kérés nélkül és ki az akit inkább csöndesen elkerüljön.

"Talán az lehet, hogy az emberekben nincs már bizalom, nincsenek álmaik és kilátásuk."

Álmaim vannak, de kilátásaim nem nagyon. Nekem most minden rosszul megy, és ha hívnának is barátok közös programokra, most nem mennék már, mert ők vidámak, van okuk rá, én meg nem. És mivel nem igazi barátok, nem értik, hogy miért, nem is kíváncsiak rá.

"Aztán férjhez mentem. Már akkor ritkultak a telefonok, a találkozások! Majd terhes lettem. Akkor még néha összefutottunk. Már 9 hónapos a kislányom, egyszer eljöttek közösen, azóta a színüket sem láttam, nem is érdeklődnek. Nagyon bánt a dolog, nem tudom eldönteni, hogy bennem vagy bennük van-e a hiba! Kinek kéne kit keresni?"

Nekem is volt egy ilyen "barátnőm". A lagzijára még hívott minket. Azután a baráti összejövetelekre is el-el jött, de nem mindig. Ő volt az, aki valami miatt legtöbbször lemondta.

Aztán gyereke lett. Megértettük, ha nem tudott jönni, de néha csak jött. Viszont folyton olyan időpontban találkoztunk, ami neki jó volt, őhozzá igazodtunk. Pedig ő ráért, mert a férje tartotta el elejitől fogva, és nem járt dolgozni, a gyerekkel törődött csak, még a háztartásuk sem volt nagy, hogy sok dolga lenne. Mi többiek meg dolgoztunk (kivéve ha nem volt munkahely). És ettől függetlenül hozzá igazodtunk.

Egy idő után másról sem szóltak a találkák, mint arról a csajról, meg a gyerekéről, mert ugye hozta magával.

Ő sose indítványozta, hogy találkozzunk, mindig azt várta, hogy hívjuk. Egyre laposabbak lettek a találkák. Mi szenvedtünk a meló miatt, vagy annak hiányától, a csaj meg mást se tudott csak nyafogni, a férjét szidni, hogy nem jön értük, stb... Jó ideje már nem találkozgatunk.

Van egy másik csaj is a régi bandában. Ő férjhez ment, ismertük a srácot. Ezért ő (ők) jobban benne volt(ak) még a közös dolgokban. Hívtuk is őket ide-oda, mire egyszer majdhogynem megsértődött, hogy valahova hívni merészeltük. Leszólt a magas lóról, hogy mi nem vagyunk egy életszakaszban...

Az, hogy valaki megtalálja a párját, gyerekei lesznek, megváltoztatja az életét. De inkább boldogabbá és könnyebbé, hisz ketten minden sokkal könnyebb és jobb.

Rendben van, hogy többet foglalkozik valaki a családjával, de ne nézze már le azokat a "barátait", akik még nem érték el ugyanezt. Hisz ő is volt egyedül, tudhatja, hogy minden nehezebb, bizonytalanabb.

Ezért nem fogom családos barátaimat keresni. Nekik otthon ott a társaság, rám úgysincs idejük. Ha meg van, majd szólnak.

Persze az is jellemző, hogy akkor szólnak, ha éppen fasírtban vannak a házastárssal... Akkor fontosak lesznek hirtelen a barátok....