Mért, , útál'' a családom?

Nem utál a családod, csak nagy a korkülönbség. Az én húgom 11, májusban lesz 12 és mi összekapunk néha. Ő is úgy érzi, hogy utáljuk és én is így éreztem ennyi idősen. Ez igazából életkori sajátosság, a kamaszkor hajnala, amikor ilyen fekete báránynak érzed magad a családodban. A nővéreid tanúsíthatnának kicsit több megértést és visszaemlékezhetnének, hogy ők is voltak 12 évesek. Próbáld nem a szívedre venni ezeket a dolgokat és idővel sokkal könnyebben megértitek majd egymást, hidd el. Kitartás és türelem, a világon a két legnehezebb dolog, de ez van. Ha eleged van, kapcsold be a tévét, fogj egy könyvet, merülj el benne. Állítólag nem szabad "fantáziába menekülni" a stressz elől, de szerintem ez hülyeség, egy könyv elvonja a figyelmed, kikapcsol és kicsit átránt egy másik világba. Csak közben ne felejtsd el, hogy a fantázia is a valóság szülemény, íróké, így aztán a valóság az, ami a sok, olykor láthatatlannak tűnő izgalmat, örömöt, szépséget rejti. Te csak élvezd a 12 éves kort és hidd el, hogy minden jobb lesz. TÉNYLEG jobb lesz, esküszöm. Nem két nap, nem két hónap. Pár év, de jobb lesz. Velem is így volt, ezt mondom a húgomnak is. Ne aggódj, nem utál senki! :)

19/l