Voltatok már úgy, hogy ésszel döntöttetek? Ha megtetszett egy másik illető, de tudatosan elnyomtad magadban, mert van párod, aki normális és szeret?

Ha tetszett valaki, azt mindig elnyomtam magamban.

Pedig nem volt boldog a kapcsolatom, mert a barátom nagyon lenézően bánt velem, de úgy érzetem, hogy nem tehetem meg mégsem, hogy mással flörtöljek, kavarjak.

Egyszerűen lelkifurdalásom lett volna, bármennyire bunkón bánt is velem már.

Úgy gondoltam, előbb el kell hagyni, utána lehet flörtölgetni.

Aztán egy szép napon találkoztam valakivel, aki nem megtetszett, hanem beleszerettem.

Nagyon beleszerettem.

Na ezt már nem lehetett elnyomni, és nem is lett volna szabad.

Akkor léptem, de határozottan, és nem sunnyogva, meg kavargatva.

A tetszést szerintem el lehet nyomni, és el is kell, elvégre nem feküdhetünk be minden nekünk tetsző ágyába.

A szerelem az más, az komolyabb dolog, ekkor nem kell elnyomni az érzést, mert ez nem csak a testi vágyról szól.

De érezni kell, hogy mi a "tetszés" és mi a "szerelem".

Valódi szerelembe csak akkor csap át, ha épp abban az aktuális állapotban vagyunk, amikor hiányérzetünk van a párunk mellett és már nem akarunk tovább küzdeni a kapcsolatunkért. Nekem iszonyat hiányérzetem volt, elég nagy krízist éltünk meg akkoriban. Összeköltözés, ő csak netezett, totál el voltam hanyagolva. Törvényszerű volt, hogy képbe fog jönni egy srác, amilyen magányos voltam, mégis meglepődtem az érzéseimen. Sokáig fontolgattam, mit veszthetek, de aztán végülis nem engedtem elhatalmasodni az új érzést. Ez csak a döntésemen múlt. Több okból döntöttem úgy, hogy nem leszek szerelmes:

1. Őrületes szerelem volt a párommal az elején és erre emlékeztem. Átolvastam a levelezgetésünket, hogy hűtsem magamban az új érzést, és enyhítsek a magányomon, és ez sokat segített nagyon.

2. Nem akartam ugyanazt átélni mással, pedig tudtam hogy itt a nagy lehetőség újra egy 2 évig tartó őrületre.

3. Nem volt még olyan rég az az őrület, hogy újra akarjam élni. Tulajdonképp fáradt voltam hozzá.

4. Nem hittem akkor a szerelemben. Kritikusan szemléltem az érzéseimet, és egyszercsak rájöttem, hogy illúzió. Épp olyan illúzió, mint amit a párommal éltünk át. Soha többé nem akartam átélni azt a boldogságot, ami után olyan rossz kijózanodni.

5. Közben kiderült 1-2 nagyon nem vonzó tulajdonsága is az új jelöltnek.

6. Észrevettem, hogy bár külsőre helyesebbnek látom a páromnál, mégis minden tekintetben a páromat keresem benne. Azt kezdtem érezni, hogy Őt akarom megtalálni újra, akit az összeköltözésnél elvesztettem egy csapásra. Hogy semmi nem tetszik az új fiúban, ami nem hasonlít a páromra, egy kivételével, hogy most persze maximális figyelmet fordít rám. De láttam magunkat néhány év múlva, amikor ugyanúgy leválik rólam, és marad ugyanaz a magány.

Szóval 2 okból nem döntöttem az új szerelem mellett: Egyrészt fásultságból, másrészt mert a páromat még mindig szerettem.

Úgyhogy nekem meggyőződésem, hogy a szerelem ellen nem vagyunk tehetetlenek. Ha szerelmes lettél, arról tehetsz. Azt te akartad úgy.

Van egy pont, amikor már valóban nem uraljuk a szerelmet: amikor már beengedtük a szívünkbe. Onnan kezdve erősebb nálunk és nagyon sok szenvedés kell ahhoz, hogy legyőzhessük.