Ti is ugy érzitek teljesen más a házasság mint az éléttársi viszony? Olyantól kérdezem aki mind2bé élt

Szerintem más, akármit is mondanak, akik csak élettársak évtizedek óta. Ugyan egyelőre mi is úgy élünk a párommal, de össze fogunk házasodni, csak házasságba vállalunk majd gyereket.

Jönnek az ellenpéldák azzal, hogy így meg úgy nem fontos a papír... De az! Egy csomó jogot nem kapnak meg vele és végül csak kibukik, azért kell, mert utolsó menekülési útvonal.

Nem a papírtól szereti egymást két ember, de épp amiatt, hogy jogilag teljesen elismert legyen a kapcsolat, szükség van rá. Aki ezt kimagyarázza, az gyáva, csak fél teljesen szorossá tenni a kapcsolatot.

Nekem nem hiányozna egy tragédia esetén még plusz idegbajnak, hogy kiderül, jogilag ez meg az sem jár...

Első vagyok. Nekem sem azért lesz fontos a házasság, mert mit kapnék utána. Egyszerűen ha gyereket szülök neki, nem akarok bizonytalanságot. Az élettársi kapcsolat viszont az.

Nem kell kötelezően nagy lagzi, le lehet tudni két tanúval egy anyakönyvvezető előtt és kész. Hogy rendezve legyenek a dolgok...

Én éltem már mindkettőben.

Először voltam férjnél.

Elváltam.

És most már élettársi kapcsolatban élek.

Semmiben sem különbözik a kettő. Vagyis annyiban hogy nem ...-né vagyok! Ennyi.

Őszintén szólva eszem ágában sincs még egyszer férjhez menni. Így is boldogok vagyunk és szeretjük egymást akkor meg mit számít!

Régen én sem akartam házasodni. Feleslegesnek éreztem. Mindig is azt mondtam, hogy csak egy papír, nem attól lesz komoly, mély, szoros, jó egy kapcsolat. Már rég eggyütt éltünk, mikor még mindig ezen a véleményen voltam. Tudtam, hogy a párommal akarom leélni az életem, ő is tudta, hogy ő pedig velem, de én elégnek tartottam úgymond bizonyítékként, vagy inkább kötelékként, a szándékot teljesen kimutató tényként, hogy közösen vettünk lakást, babát tervezünk...Úgy gondoltam, hogy ha ezek megvannak ,megtörténnek, akkor már teljesen felesleges a házasság, mert lakást úgyis csak azzal vesz az ember közösen, akivel az életét leélni tervezi.

Aztán egyszer csak jött egy érzés, hogy még egy szintet lépni akarok a kapcsolatunkban. Számomra is meglepő volt, de azt akartam, hogy a férjem legyen ,én pedig a felesége. Azt hiszem akkor megértettem, megéreztem a házasság lényegét, értelmét. Leírni nem lehet, érezni kell. És valóban nem is lehet egy kapcsolatban eröltetni a házasságot. El kell jutni arra az érzelmi szintre, amikor már vágyik rá az ember. És nem a menyasszonyi ruhára, a lakodalomra...hanem arra az érzésre, hogy a másik a férje/felesége legyen. És mikor eljut ide valaki, akkor már teljesen más értelmet nyer a számára ez a két szó. Mármint a férj, és a feleség.

Ja, kifelejtettem. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én sokáig azért sem akartam házasodni, mert azt hittem, hogy a házasság a fiatalság végét jelenti. De nem. Házasságkötésünk óta is ugyan olyan örökfiatalnak érzem magam mint előtte. Ugyan úgy szeretünk eljárni koncertekre, szórakozni...

Tehát kérdező,a házasság valóban nem ugyan olyan mint az élettársi kapcsolat.

A házasság valóban nem is csak egy papír, egy jogokat érvényesítő irat.

A házasság egy párkapcsolat legfelsőbb érzelmi szintje.

És erről nem is érdemes vitatkozni a házasságpártiaknak és élettársikapcsolatpártiaknak. Ahogy írtam, pár évvel ezelőtt még nekem is ezer ember magyarázhatta volna, hogy miért nem ugyan az a kettő. Akkor meg voltam róla győződve, hogy én soha nem fogok házasodni.