Ti is ugy érzitek teljesen más a házasság mint az éléttársi viszony? Olyantól kérdezem aki mind2bé élt

18.52-es!

"A házasság egy párkapcsolat legfelsőbb érzelmi szintje.

És erről nem is érdemes vitatkozni a házasságpártiaknak és élettársi kapcsolat pártiaknak."

Ezt nem döntheted el egyoldalúan. Az élettársi kapcsolatban élők miért nem érezhetik legalább annyira boldognak magukat mintha házasságban élnének???

Én úgy érzem ennél feljebb már nincs az érzelmeinkben, mert már bőven a csúcson vagyunk.

Tudom miről beszélek voltam már férjnél.És most élettársam van.

Az érzelmeim nem változnának, nem erősödnének attól hogy egy hivatalos papír összeköt minket.

19.17-es!

Abszolút egyetértek! Akkora b.romság itt lepontozni azt aki nem ért egyet ezzel a házasság a legfölsőbb szintekkel...

Én leírtam hogy éltem mindkettőben, fordítva előbb házasodtam, elváltam, élettársam van... valakinek nem tetszett a véleményem lepontozott.

Gáz az egész!

Főleg az hogy itt győzködjek bárkit is milyen boldog vagyok hogy VÉGRE kiléptem abból a házasságból amiben csak megfulladtam mert a férjecském annyira elkényelmesedett mellettem azt hitte bármit megtehet mert már úgyis összetartozunk, hülyére vett, kihasznált, átvert, házicselédnek tartott... és azt hitte a papír az minden az már örökre összetart minket...

Mindenkinek más az élete, más az értékrendje épp ezért a világ legnagyobb butasága (szép szóval) és primitívsége a házasságpártiakra kontra élettársi pártiakra fröcsögni!

12. Válaszoló!

8. vagyok. Elnézést, nem döntöm el egyoldalúan. Igazad van, az élettársi kapcsolatban is ugyan olyan boldog tud lenni az ember mint házasságban. Én is az voltam mikor még nem házasodtunk össze, csak eggyütt éltünk.

Viszont megkérnélek, hogy az egész válaszomat vedd figyelembe eggyüttesen, ne csak egy mondatot emelj ki belőle. Ha az egészet újra olvasod, akkor rájössz, hogy teljesen más a mondanivalója mint annak az egy mondattnak amit kiemeltél.

Házasságkötésünk óta sem lettem boldogabb mint előtte voltam, mert még mindig azt mondom, hogy nem az a papír teszi boldoggá az embert. Viszont , áh, nem tudom leírni, mindegy. ugyan az, de mégsem. És nem azért amit Az Ork írt, hogy a fejébe száll az embernek a titulus.Ez annak a folyamatnak az utolsó állomása, amiről egy kapcsolat szól. Megismersz egy fiút/lányt, szimpatikus, meg akarod ismerni-megismerted, még szinpatikusabb, találkozni akarsz vele többször-aztán a randizgatások komolyabbra fordulnak-utána össze akarsz vele költözni-rádöbbensz, hogy vele akarod leélni az életed ( ide tartozik a közös gyerek, közös lakás )-és mindezek megkoronázása a házasság, a vágy, hogy a férjed/feleséged legyen a másik.

De mondom, pár éve még nekem is taglalhatta volna ezt oldalakon keresztül akár a föld egész népessége, akkor is azt mondtam volna, hogy nincs igazuk, hisz házasság nélkül is tudom, hogy vele akarom leélni az életem, és ez a fontos.

Elegem van már ebből az egész győzködésesdiből!

Hagyom az egészet a francba, minek húzom itt föl magam nem is értem!

Tudom hogy boldogabb vagyok most mint a házasságomban voltam. Ennyi.

19. válaszoló!

Nekem is van olyan ismerősöm, aki kétszer elvált, a harmadik alkalommal már nem házasodott össze a párjával, maradtak élettársi kapcsolatban...és az a kapcsolata lett a leg jobb, azzal az emberrel volt a leg boldogabb.

Egyébként nem tudom ki pontoz le, mert én a ti szavaitokkal élve házasságpárti vagyok, de az első válaszom nekem is le lett pontozva.:) Spec én sose szoktam pontozni, badarságnak tartom.

MÉg valami, nem mondanám, hogy házasságpárti vagyok, mert nem nyomatom mindig mindenkinek, hogy már pedig össze kell házasodni, az csak úgy jó, az úgy az igazi. Én csak a kérdezőnek válaszoltam, hogy én is úgy érzem, hogy nem teljesen ugyan az a kettő.