Mi baja lehet az apámnak velem?

Gondolom a szüleid már nem éppen fiatalok. Ebből adódóan úgy gondolom, hogy édesanyád inkább szemet huny a történtek felett, mert nem akar már konfliktusba kerülni édesapáddal. Holott szinte biztosra veszem, hogy ő is tudja - vagy a lelke mélyén érzi -, hogy nem helyes amit édesapád tett/tesz. Az ő korukban már nem úgy van, hogy elválok, és lepattanok, oszt' majd lesz valahogy. Egy alkoholistával nem igazán lehet mit kezdeni. Nem lehet megváltoztatni, ha ő sem akarja. Márpedig édesapád korában ez már nem megy. Ezzel nem tudsz mit kezdeni, max annyit, amit már előttem is írtak. Elköltözöl, és megpróbálsz megállni a saját lábadon.

Az, hogy mi lehet az oka annak, hogy így viszonyul hozzád apukád, azt nem tudom. Ilyen téren nincs tapasztalatom...

Nekem sem szívem csücske az apám, és ennek akárhányszor hangot adok - ha szóbakerül -, mindig azt mondják, hogy mégiscsak az apám, és ha másért nem is, de ezért tiszteljem. Akármennyire nem köszönhetek neki szinte semmit, akármennyire nem volt mellettem soha, akkor is emelkedjek felül ezen a dolgon, és ha jobban nem is, de tiszteljem annyira, hogy ő az apám. Ha ő nem lenne, én sem lennék.

Bár hogy őszinte legyek, tudom, hogy ez "sovány vigasz". Csekélységnek hangzik az, hogy ha nem is szereted, akkor csak tiszteld, de tudom, hogy ez nagyon nehéz a múltban történtek miatt. Próbálj meg ezen felülkerekedni, és elfogadni azt, hogy ő ilyen, és ne foglalkozz azzal amit mondd, hiszen - úgy gondolom -, nem neki kell, hogy megfelelj.

Légy erős, és kitartó, légy ambiciózus, és céltudatos. Ne hagyd, hogy kétségekbe taszítson, hogy eltántorítson a céljaidtól.

Amúgy... Nem lehet, hogy azért utálkozik veled, mert szégyenli, hogy esetleg többre viszed, mint ő?! Hogy jobb ember leszel?! Hogy látja rajtad, hogy többre vagy érdemes, mint amit ő adott neked? Nem lehet, hogy kudarcnak éli meg azt, hogy ő nem tudott olyan jó lenni, mint Te? Elvégre neki kellett volna példát adnia/mutatnia neked. Lehetségesnek tartom, hogy azért ilyen veled, mert belátta, hogy rossz apa volt, és inkább nem változtat a hozzáállásán, mert akkor "gyengének" tűnne. Inkább hitegeti magát, hogy jól csinált mindent, minthogy beismerje, hogy "igen, tévedtem".

Nem tudom mennyire érted, amit próbáltam leírni, meg azt sem tudom, hogy mennyire lehet helytálló, hiszen 1. nem vagyok pszichológus, 2. nem ismerem édesapádat...

Remélem tudtam segíteni

minden jót, kitartás ;)

"17 évesen már nyelvvizsgám volt, most diplomázom júniusban, és folyton én vagyok a sz@r itthon."

Ideje elköltözni abból a diliházból, ami az "otthon"-od.

Utána pedig ajánlott lehet pszichológushoz járni, mert a gyerekkorod során elszenvedhettél olyan torzulásokat, amik akadályoznak később az életben. Ezeket fel kell számolni.

"Utálom, de komolyan kíváncsi is vagyok rá, hogy miért olyan nagy probléma az hogy megszülettem?"

Legyél megértő. Alkoholista, vagyis elmebeteg. Logika nem lesz a gondolkodásában vagy a viselkedésében. Ha elszabadultál otthonról, akkor már nem kell azon agyalnod, hogy mit miért csinál.

09:41

"Aztmondta ilyen az élet, és hogy erősnek kell lenni."

Sajnos ő sem százas, de hát általában megtalálja a zsák a foltját.

Szóval minél előbb önállósodni, elköltözni otthonról, pszichoterápiába járni.

10:33

"Nem lehet, hogy azért utálkozik veled, mert szégyenli, hogy esetleg többre viszed, mint ő?"

Lehet, csak ugye minden normális apa számára az egyik legnagyobb öröm, ha sokra viszi a gyereke.