Ez az ürességé érzés normális?

Szerintem egy ici-picit túlkomlikálod a dolgokat. Ha csak előre nézel, hogy veszed észre az út mellett bimbózó rózsát. Ha védekeztek nagyon kicsi az esély a teherbeesésre.

Főleg ha kombináljátok a védekezésmódokat.

Ez a baj velünk nőkkel. Olyan nincs hogy nem gondolunk semmire, és túlpörögjük néha a dolgokat.

Itt jól összekutyultál sok mindent. Úgy kezded, hogy üresség érzés + társadalmi szinten működik egy kapcsolat. Hogy van ez? EGy kapcsolatnak érzelmileg kell működnie és slussz. Akkor lesz hosszú távon is működőképes. Tehát:

1. Az, hogy kinek hány kapcsolata volt, az semmit nem jelent, van aki elsőre megtalálja az igazit, lásd a férjem, akinek a második voltam és már 22 éve együtt :) Szerintem te a saját vágyaidat, vagyis hogy benned még motoszkál valami, vetíted rá, hogy akkor biztosan benne is motoszkál. Ez egyáltalán nem biztos!

2. Az, hogy intenzív a szex, még nem jelenti azt, hogy rögtön terhes leszel. A mai világban már azért elég széles a módszerek "tárháza", hogy megtaláld az igazi módszert. Pl. Pharmatex kúp, ami ártalmatlan vagy naptár-módszer stb. Én 4 évig védekeztem így és nem lettem terhes.

3. Társadalmi kapcsolat, amit én értelmezni sem tudok. Csak az érzelmekre figyelj, mert a mai világban azért olyan sok a válás, a szétment kapcsolat, mert valami másra épül, nem pedig az érzelmekre. A szikra, a megértés, a kötődés, a rajongás, az izgalom a legfontosabb szavak egy kapcsolatban. Ha ezek megvannak, akkor nincs gond.

Nem akartam észt osztani, csak segíteni :)

Először is: ???

Nem értem miért reagálsz mindent ennyire túl?

1. Most komolyan azon rágódsz, hogy neki "csak" 3 kapcsolata volt, míg neked 5?

2. Benned motoszkál valami, azaz Te vagy az, aki nem bízik saját magában, nem benne kellene "hibát keresni".

3. A gyerek? Ha szedsz tablettát, vagy védekeztek gumival, akkor majdnem kizárt a terhesség. Ha mégis megtörténne, akkor meg meg lehet beszélni mindent.

4. A szex minden kapcsolat elején intenzív, szóval ezt sem igazán értem.

5. A vőlegényem az első az életemben, és én pedig az övé. Sosem gondolkodtunk olyan dolgokon, hogy ki éljük -e magunkat. Ha elmúlik a szerelem, akkor elmúlik, nem lehet ellene tenni akkor sem, ha elsők vagytok egymásnak, vagy a huszadikak. Mindig ott van a lehetőség, és, ha az egyik ki akar lépni, akkor ki is fog.

6. Én 1 hónap után még nem beszélgetnék gyereknevelésről.

7. Tényleg ne aggódj ezeken, csak élvezd a kapcsolatot!!!

Szerintem te egyszerűen nem vagy szerelmes. Ilyet egy szerelmes nő nem ír: "Társadalmi értelemben jól halad a kapcsolatunk ami 1 hónapos." Gondolom, te is érzed, hogy ez így kicsit vicces. Az egy hónapos kapcsolat nem halad, hanem szárnyal! 27 évesen eljutottál egy olyan pontra, ahol egyrészt megállapodnál, amibe már egy gyerek is beleférhetne akár, de normális, hogy még nem akarsz, hisz ez a kapcsolat nagyon az elején jár. Másrészt nem vagy biztos magadban, hogy kész vagy az elkötelezettségre. De ne aggódj, ez nem magány, csak kétely. Leginkább saját magaddal nem vagy most tisztában. Én is csak azt tudom mondani, hogy ne agyald túl a dolgokat, engedd magad sodródni egy kicsit. Igen, egy nő mindig felépíti az életét, és nem a mának él, hanem tervez, megfontoltan dönt, nyilván a legnagyobb biztonságot adó férfit keresed te is.

De nyugi, ezt egy hónap alatt úgysem deríted ki, hogy ő az igazi-e? Sőt, mondok mást. Az első konfliktushelyzetet is meg kell ahhoz élned, hogy lásd, hogyan reagál. Ez hidd el, nagyon fontos. Addig meg csak szexeljetek nagyokat, szedjél pirulát, vagy húzz rá gumit, a véletlenre ne bízz semmit. Szorongva azért az a szex sem lehet olyan marha jó. Amúgy meg van tapasztalatod már ebben - exkapcsolataidat nyilván nem szüzen élted meg.

Egyébként megnyugtatlak, a férfiak ma már soha nem vesznek el egy nőt társadalmi nyomásra. Ha nem a neten olvasnám a a gondolataidat, azt hinném valami XIX. századi regénybe csöppentem. Hol élsz te?

Örülök, hogy vannak emberek, akiknél még a klasszikus értelembe vett értékek számítanak. Anyám mindig azt mondta, hogy ne menj férjhez olyanhoz, akinek elváltak a szülei, mert nem tudja értékelni a házasság, a jóban-rosszban életvitelt, hisz nem azt látta. Hogy igaza volt-e, vagy sem, máig nem tudom, ugyanakkor mégis így lett. Szerelmes lettem, férjhez mentem egy elvált szülős pasihoz, 15 év múlva szétváltunk. DE! A mai napig nem gondolom, hogy anyámnak feltétlenül igaza volt. Pedig azért van benne valami, mégsem szabad általánosítani.

Abban igazad van, hogy megfontoltan akarsz dönteni, amely döntések egy része a racionális elveken alapul, csakhogy te a szellemi társad keresed. Nehéz egy feladvány ez hallod! :-)

A sodródás alatt nem azt értettem, hogy fűvel-fával, hanem azt, hogy túl sok agyalás nélkül engedd, hogy a kapcsolat építse magát. Ha nem tudod magad adni, és felszabadultabban megélni ezt, akkor hogy gondolod, hogy a közös szellemi sík kialakulhat? Te magad zárod be saját magadat a várkastélyodba, és bár szomorúan integetsz kifelé, még a hajad sem engeded le, hogy az a nyomoronc királyfi felmászhasson hozzád. Mi több, szép erős falakat is húztál magad köré. Na ebbe tudjon belerontani, aki tud!

Szóval muszáj egy kis rést legalább nyitnod, ha azt akarod, hogy a királyfid megtaláljon. És most kizárólag a lelki részére gondoltam.

Hidd el, ezt az utat én is bejártam, csak az én falaim pasikkal voltak kirakva (Nehogy szerelmes legyek újra). Aztán jött a király (már nem fi:-)), aki szépen lebontogatta az összes falaimat, és mire észbe kaptam, rájöttem, hogy megtaláltam a másik felem. De általában mindennek megvan az ára. Viszont ne add fel, hajrá királylány!!!

27 éves vagy, és ez a 6. kapcsolatod! Gratulálok! Nem is csodálkozom az üresség érzéseden! Azt gondolod ez így a normális, és a kommentem után is így gondolod majd. Elárulom, hogy minél több kapcsolatod lesz, annál üresebbnek fogod érezni magad és a leendő kapcsolataidat.

A barátomnak és nekem mi az elsők vagyunk egymásnak minden tekintetben. Ő az első, akinek a kezét fogtam, és az első akit megcsókoltam és az első akivel lefeküdtem. Tavasszal eljegyezzük egymást, 3 éve együtt vagyunk. Nem akarjuk kiélni vagy kiégetni magunkat, mert azzal teljesedik be az életünk, hogy egymásra találtunk, miért is vágynánk bárki másra, ha itt vagyunk mi ketten egymásnak?!

Nem a sok próbálkozás visz közelebb ahhoz, hogy megtaláld a megfelelő embert, hanem az, minél tisztább szívvel tudsz a másik előtt megállni úgy, mint egy csak a számára elkészített virágoskert. Ha nem marad egy virágod sem, amit ne szakított volna már le senki, akkor csak egy üres kert marad és üres kapcsolatok.

Úgy sajnálom...