Van valaki aki megszokásból van a párja mellett? Mert nem mer változtatni?

Érdekes dolgot írok le, olvassátok végig, aztán majd nyomogathatjátok a piros kezet:

Nekem a férjem nem életem szerelme. Életem szerelmével 4 éve szakítottunk végleg, mert egyszerűen annyira más az életritmusunk, hogy nem bírtuk elviselni egymást, folyton csak balhéztunk, veszekedtünk, semmi közös program, semmi figyelem, semmi törődés. Akármennyire szerettem, ezt 3 évnél tovább nem bírtam ki. Nem volt jövőnk.

Aztán jött a férjem. Figyelt rám, türelmes volt, törődött velem, és beleszerettem. Iszonyatosan jól megvoltunk, nagyon hamar össze is költöztünk, és az is működött. Nemsokára terhes lettem, nagyon megijedtem, mit fog szólni - képtelen lettem volna elvetetni, egyedül meg nagyon nehéz egy babával. És támogatott! Nagyobb lakásba kötöztünk - emiatt rengeteget túlórázott, hogy nekem ne kelljen dolgoznom. Aztán megszületett a babánk, akibe szerelmes, szó szerint szerelmes, etet, pelenkáz, dajkál, játszik, altat.

Eltelt 1,5 év együtt. Nyilván már az a bizonyos "nagy szerelem" megfakult, már a szexuális életünk sem olyan forró.

De minden reggel, amikor felkelünk, odabújik hozzám, átölel, ad egy puszit, aztán átmegy a gyerekszobába, áthozza a babát, és leteszi közénk, és együtt játszunk vele, együtt örülünk neki, babusgatjuk. És ragyog a szemük, elönt a melegség, mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van, egy szerető, gondoskodó férjem, és egy boldog, egészséges babám.

Szóval nálunk nincs nagy szerelem. De eszem ágában sincs elhagyni, mert lehet, hogy szerelmes nem vagyok, de iszonyatosan szeretem őt!

Hogy miért lettek lepontozva? Mert kioktatásnak, dicsekvésnek tűnhet, ha ilyen helyzetben lévőknek arról beszélnek, hogy lehetne sokkal jobb is, netalántán lehetett volna másképp is csinálni. Persze az emberek nagy része csak utólag okos, idilli kapcsolatból is lehet pokol és szerencsésnek mondhatja magát, aki sok év után is boldog a párja mellett. A szerelem önmagában nem elég egy hosszútávon is jól működő kapcsolathoz, de sokan még a rózsaszín köd időszakában hozzáláncolják magukat a nem megfelelő emberhez(gyerekkel és/vagy házassággal és/vagy közös házzal).

A gyerekvállalás pedig tényleg hatalmas felelősség, a teherbeesés után pedig a szülés csak az egyik alternatíva, és ki tudja, talán nem is a legjobb a gyerek szempontjából.

legalább kezdj el tervezgetni, hogy merre hogyan tovább, mik a lehetőségek, ki segíthet, írd le mit szeretnél, mi szól mellette ellene,

és ha le van írva, akkor majd tisztábban látsz.

apró változtatások - pipáld ki, ami megvan, látod, hogy előrébb jutottál, és ez motivál.

mielőtt kilépnél, üljetek le egy nagy beszélgetésre. ki mit vár el a másiktól, kit mi tenne boldoggá, adj pár hónapot a dolognak, és utána dönts.

a sok apróság, ami összetart 2 embert - hiányzik? vissza lehet -e még csinálni? pl napi csók, napi ölelé, összebújva alvás, sms napközben, együtt vacsora, ilyenek.