Miért akarják azt, hogy nekem ne legyen semmim?

Anyám irigy rám.

Tudom, hogy ő elb*szottnak érzi az életét, mert ezt már nem egyszer hangoztatta, hogy mennyire megbánta, hogy apámhoz hozzáment. Meg hogy milyen h*lye volt stb!

Anyám egyébként eléggé elhanyagolja magát, hát én nem is tudom, de viccesen néz ki :S Sajnos. Mert ez még nekem is ciki, hogy ilyen kinézetű anyám van :S Próbáltam neki segíteni!! Nem egyszer! Tanácsokat adni, mindenben! Melyik turiba vegyen olcsón ruhát, mit csináljon a hajával, milyen szemöldökceruzát kellene vennie, de csak még inkább elhanyagolja magát. Barátom szerint, féltékeny rám, hogy fiatal vagyok, és adok a külsőmre, meg hogy boldog vagyok a párommal. Azt pedig, hogy még pénzt is keresek, nagyon irigy szemmel nézi. Igazából nem tud mit tenni, mert ha még a feje tetejére is fog állni, akkor is azt fogom csinálni, amivel lehet keresni. Viszont folyton beszólogat érte, állandóan jön utánam, meg hallgatózik hogy kivel mit beszélek, titokban belenéz a számítógépembe az előzményekbe stb. Olyan megjegyzéseket tesz, hogy de jó nekem, hogy van pénzem. Még abban sem akart segíteni, hogy elhozzon nekem egy papírt, hogy az egyetemtől kapjak 7000 ft szociális ösztöndíjat!! Most először, utolsó félévre!!

Barátommal el akarunk költözni, mert kibírhatatlan mindkét szülő mindkét oldalon, és kb 1.5 éve szoktam vásárolgatni háztartásbeli cuccokat,minden hónapban, mikor milyen értékben, úgy 3000-10.000 ft között attól függ hogy mit áraznak le, és mi az amit megveszek akciósan. De mindent el kell dugni. Múltkor is megtalált egy blokkot, és kiakadt hogy én kinek vettem azt, és egyáltalán hol van, vagy hogy ő miért nem látta?? Teljesen rá van szállva az emberre, és még ki is pletykál a szomszédoknak, elmondja a dolgaimat, mindent!! Már szinte semmit nem mondok el neki a suliról sem, a munkámról sem, magamról sem, a gondolataimról sem, és amit tud, azt a semmit, ami tök jelentéktelen azt is átalakítja, hazugságokkal és terjeszti. Pedig már nem egyszer nagyon csúnyán kiosztottam és összevesztem miatta, hogy minek kell neki rólam beszélnie? De nem érti meg, és már nem is akarok neki segíteni semmiben, pedig mások is röhögnek a háta mögött hogy ő meg hogy néz ki.

Hogy lehet velem egy anya ilyen? Mivel érdemeltem ezt ki??

Világ életemben jól tanuló, csendes gyerek voltam, soha nem követeltem semmit. Aztán talán 19 évesen változtam meg, és lettem talpraesettebb, önállóbb, céltudatosabb. Talán azóta amióta barátommal együtt vagyunk.

De egyébként gyerekkoromban is, talán 11 éves koromtól ilyen velem, soha nem kaptam még egy csokit sem, vagy ha kamaszodtam és dezodorra volt szükségem, azt sem, semmit!