Anyám visszaeső alkoholista. Mit tegyek?

Hány éves vagy?

Élnek a nagyszüleid?

Hasonló helyzetben voltam pár éve. Úgy 14-19 éves korom között anyu ivott és gyógyszert szedett. Ő is többször megjárta az elvonót, igaz, minden alkalommal úgy jutott be oda, hogy beverte a fejét és miután lekezelték neki, bevitettük oda, vagy elájult és akkor. Sajna ahogy hazajött, rákezdett újra, pár nap vagy max. egy hét múlva.

Mi is már ezer esélyt adtunk neki, apu volt a legoptimistább mindig, sokszor nem akarta nekem elhinni, ha én már láttam anyun, hogy van benne pia/gyógyszer, mert annyira bízott benne...

Aztán kirúgták anyámat a munkahelyéről. Jobb is volt, mert gyógyszergyárban dolgozott és onnan hordta haza a bogyókat... Aztán akkor valahogy leállt mindennel, hirtelen. Az első elvonós kezeléskor már írtak fel neki diligyógyszert (ezt a logikát sosem fogom fel: gyógyszerfüggőség ellen gyógyszer!), csak ugye azt is marokszám ette, nem az előírtak szerint.

De mikor kirúgták akkor valahogy észbekapott, azt máig szedi, de normálisan, alkoholt nem iszik. Ennek 4 éve, lekopogom, hogy talán vissza nem szokik már.

De rátérve a te helyzetedre. Szerintem anyukád csak a maga akaratából tud leszokni, ahogy az enyém tette. Másképp ez nem megy. Ha nem érzi át, hogy anyaként más feladata lenne, veled kéne foglalkoznia... Valahogy hatni kell rá, ha kell, pszichológushoz vinni. Ha semmi sem használ, akkor nem tehetsz mást, hagynod kell. Amint tudsz, elköltözöl és élje az életét, ahogy akarja.

Ha szép szóval nem tudsz rá hatni, akkor sajnos keményebben kell fellépni. Pár kemény mondatot odavágsz neki, amikor józan(részegen felesleges, úgyse emlékszik rá majd).

Pl. apukám már nem lehet ott az esküvőmön majd, de ha így haladsz az itallal, akkor te sem.

ha lesz majd gyerekem, szeretném, ha egészséges nagymamája lenne, aki tud vele játszani

Én ilyen lelkis dolgokkal próbálkoznék.

20.50-es vagyok.

A szenvedélybetegség egy olyan dolog, amit senki nem érthet, aki nincs benne. Hála Istennek én sem értem, csak láttam, mivel jár ez, így valamennyi fogalmam van róla. Te nem tudsz mással segíteni, mint hogy támogatod, vagy szereted annak ellenére, hogy iszik. Ez nem kis dolog, mert van, mikor már nem könnyű szeretni. Rábeszéléssel semmire nem mész szerintem. Has kedves vagy, akkor esetleg úgy értelmezi, hogy neked akkor ő így is jó, és nem tesz erőfeszítéseket (ha nem akar). Vagy egy idő után már elege lesz a sirámaidból, és elhajt, hogy hagyd békén, mert az ő dolga. Ha rondán szólsz, akkor könnyű út a megsértődés, és az "azért sem hagyom abba mostmár, mert így beszéltél velem". Olyat mondani, ami fájó? Talán. De esetleg csak megbántod vele, ő pedig iszik, hogy felejtsen. A Kis hercegben van egy nagyon találó rész, mikor találkozik az egyik bolygón az iszákossal. Megkérdezi tőle, hogy miért iszik. A válasz: mert szomorú. És miért szomorú? - jön a következő kérdés. Mert iszom.

Tényleg így van. Józanul nagyon mardossa őket a lelkiismeretfurdalás. Én sem elkeseríteni akarlak, de végignéztem anyukám kínlódását, hogy kért, máskor gorombáskodott, majd megint máskor ő vett bort, mert valahol azt hallotta, hogy egy ember leszokott, mert elszégyellte magát, hogy a felesége ad neki pénzt italra... Vannak, akik végleg abba tudják hagyni. De általában valami nagy megrázkódtatás kell hozzá.

Még egy megjegyzés: a kényszerelvonó egy óriási baromság. Aki onnan kijön, annak gyakran első útja a kocsmába vezet, mert megsértődött, és akkor mostmár csakazért is iszik. Vagy önként hagyja abba, vagy sehogy.