Távolodok az emberektől. Ez normális?

Sose szerettem emberek közé menni, mindig azon gondolkoztam, hogy mit gondolhatnak rólam. Az állatokkal nem így van, nagyon szeretem ha állatok vesznek körül (nem az emberállatok :D) és rosszul esik utánuk emberekkel találkozni. 1-2 olyan ember van akire azt tudom mondani, hogy szeretek, de senkinek nem mondok titkot meg semmit csak a kutyámnak. Amikor jönnek a barátaimnak nevezett személyek (vagyis már nem szoktak jönni..ennyit az emberekről) akkor nem akartam kimenni velük, hanem inkább játszottam és társalogtam a kutyámmal. Az ő társasága valahogy jobb. Ha felnőtt leszek, akkor segíteni fogok a menhelyeknek vagy bárminek ami kutyás, ha tehetném most is segítenék. Én mindig magamban tartottam a titkosabb dolgaimat, soha nem mondom el se a családomnak, sem a barátaimnak. Nem tudom, hogy ez még normális-e vagy nem?

15/L