Az egyik idős rokonunk fiatal korában elég könnyűvérű volt. Normális hogy emiatt csalódtam benne?

Hát láss olyannak, amilyen valóban

vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed

csak a részt látta bennem, és a jóban,

mely részem, ismerni vélt engemet.

Álmoddal mértél; én az álmodónak

mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!

Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,

amiért álmaidhoz nincs közöm.

-----

Az utolsó 2 sorban van a lényeg.

Megértelek.

Undorító az ilyen r.banc nő.

Az más, ha valakit a szegénység visz rá, de akkor ne éljen párkapcsolatban senkivel, amíg k.rválkodik.

Nem tudom, hogy normális-e, de én nem csalódtam volna benne CSAK emiatt.

Én csak azt szoktam elítélni, aki:

1. Kárt okoz másoknak.

2. Lenéz másokat.

Akinek párja/férje van, ráadásul még egy háztartásban is él vele, és úgy k.rválkodik, az lenéz és kárt okoz másoknak (a férjének többek közt).

Aki r.banckodni akar, legyen benne annyi, hogy előbb elköltözik a férjétől. Nem a háta mögött kefélteti magát.

1. Nem biztos, hogy igaz volt!

2. Kb. 100 éve történt!

3. Mi a különleges ebben, hiszen -szinte- minden nő csalja a párját...

Normális, hogy csalódottnak érzed magad, de attól még ő MOST ugyanaz az ember, akit te kedveltél mielőtt megtudtad ezt a sztorit.

Ez olyan kicsit, mintha én azért dobnám a párom, mert megtudtam, hogy sok nővel volt előttem.

Nyilván ez nem szerelem, de attól még a lényeg érthető szerintem. Aztán meg azt sem tudod, hogy a férje milyen ember volt, tudta-e, hogy állt ehhez a dologhoz. Aztán meg nem is biztos, hogy a testvére teljesen igazat mondott. Lehet kiszínezte a történetet. A múltja miatt elítélni valakit nem szép dolog. Ettől még persze kicsit lehetsz csalódott, de próbálj túllépni rajta