Távkapcsolatban élők, hogy bírjátok ki, amikor megint el kell válnotok egymástól?

Néhány hónapot egy erős szerelem kibír.A baj akkor kezdődik,ha a hónapokból évek lesznek,és egyik fél se hajlandó se hazamenni,se kimenni külföldre.

Nem írtad egyikőtök életkorát sem.Ha nem 40-50 éves majdnem netnagyik-netpapik vagytok,akkor elméletileg az agyad(neked,aki itthon vagy) képes kell,hogy legyen még egy nyelv legalább konyhaszinten való befogadására(konyhaszint alatt azt értem,hogy alapvető élethelyzetekben elboldogulsz,ha alapvető kérdést tesznek fel,tudsz válaszolni,és persze kérdezni is tudsz),ha pedig a nyelv birtokodba van(vagy birtokodba kerül akár egy gyorstalpaló nyelvkurzuson),akkor a többi már jön,ragad rád magától,ha kimész.

2-3 hónapot(a 3 már a duplája az általad írt 1,5-nek),de akár fél évet pedig egy igazi perzselő,lángoló,mindent felemésztő,lobogó szerelem ki kell,hogy bírjon,persze csak ha kölcsönös és feltétlen(feltétel nélküli) az egymás iránti bizalom.

Ha nincs bizalom,vagy ha a bizalom csak egyoldalú ,vagy ha az egyik fél megcsalja a másikat,akkor pedig eleve megette az egészet a fene...

Hozzád képest még jó helyzetben vagyunk, mi majdnem minden hétvégét együtt töltünk, de így is nagyon szenvedek hétköznaponként. Nagyon szeretem a barátom, és legszívesebben állandóan vele lennék. Jól elvagyunk, szeret ő is, minden szép, csak ez a rohadt távolság... Vasárnap szoktunk elválni, az az este a legszarabb, nem bírok elaludni, folyton arra gondolok, milyen jó volt úgy elaludni, hogy átölelt, próbálom elképzelni milyen érzés volt, de nem ugyanaz. Szóval szenvedés.

Nektek mikor lesz lehetőségetek összeköltözni? Nekünk még az iskola miatt 1 év minimum, és másfél éve vagyunk együtt.

Annyit tudok mondani, hogy foglald el magad, nézz filmeket, de semmiképpen ne romantikusakat, inkább vígjáték, thriller stb. Legyél barátnőkkel, de figyelj, hogy ne beszélj folyton róla. Nekem kitölti az időm a suli, tanulás, de mellette elkezdtem egy plusz nyelvet tanulni, hogy lefoglaljam magam. Kitartás!:)

Mi már jobban bírjuk, 3 éve csináljuk. Ez az utolsó, még van 3 hónap :)

Eleinte iszonyú volt, zokogva ültem fel a buszra, pedig nem 5000 km-ről volt szó.

A mi kapcsolatunk megerősödött a távkapcsolat alatt, megtanultunk, hinni, bízni, remélni. Megtanultuk értékelni egymást és a kapcsolatunkat.

Nem bántuk meg, mindketten az álmainkat követtük (egyetem). Igaz, ha most elölről kéne kezdeni, nem mennék Tőle messzire, inkább más szakot választanék, mert ezt a 3 évet nem kapjuk már vissza senkitől :(

21-L