Időkérés? Lehet van valakije vagy csak tényleg gondolkodnia kell?

Sziasztok!

Nem szokásom másokkal megosztani a magánéletem, de most azt hiszem, padlóra kerültem.Több, 2 éve vagyok oda egy lányért (elvileg ő is így érzett és éreztem én is végig rajta hogy szeret engem és semmi sumákolás nincs s dologban és oda vagyunk egymásért,de pár hete elharapózott köztünk a helyzet és elég sokat veszekedtünk,hibás voltam én is alá írom,de nem olyan eget verő volt a vita hogy erre adjon okot). Pontosabban 3 hetet minden kommunikáció (sms, E-mail, telefonálás) nélkül. Szerinte, ha nagy a szerelem, akkor ki fogjuk bírni (de addig élje mindenki a saját életét), s majd egymásé lehetünk, ha meg nem, akkor ennyi volt, s emlékezzünk a szépre , s jóra! Elvileg ki lehet bírni, ha az ember tud a másik Feléről--ha nem is naponta, de olykor-olykor. Itt értelmes hozzászólás szokott lenni-- gondoltam megvilágíthatnátok női szemmel számomra, mit is jelenthet ez ponosabban. Létezik, hogy van/volt már topic ebben a témában, de ebben a szituban most nagyon mélyen érintve vagyok, s nem tudom kihámozni más gondjából a lényeget.Bízom benne hogy nem két vasat tart a tűzben és valóban engem akar,de néha az is megfordul a fejembe hogy benn akar tartani a talonba.De ugyanakkor tudom hogy szeret,mert 3 hét alatt nem változhat ennyit valakinek az érzése.Vajon lehet neki más is vagy csak tényleg egyedül létre vágyik és feltöltődésre és tényleg helyre akarja köztünk hozni a szünettel a dolgot?Azt mondta majd találkozunk,csak engedjek neki időt.Én küzdök érte mert nagyon szeretem és ha azt mondja hogy vége akkor sem fogom feladni,mert úgy érzem hogy mi egymásnak vagyunk teremtve,nem szoktam ilyet mondani,volt már pár kapcsolatom előtte,de soha nem éreztem senki iránt így és ezt ő is mondta nekem.akkor nem értem mi ez hirtelen?