Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Alkoholista apa! Hogyan tovább?

Alkoholista apa! Hogyan tovább?

Figyelt kérdés
Hogyan tehetném túl ezen magam?Már 22-éves vagyok és nem is élek már otthon,bár hetente kb.2-szer hazamegyünk a párommal látogatóba.Régen ha ivott nagyon agresszív volt és rettegtem tőle.Minden nap úgy mentem haza a suliból,hogy ma ne legyen berúgva,de hát minden hiába.Egyszerűen nem tudom fel dolgozni ami a múltban történt.Mindenre emlékszem amit ő tett velünk,mint ha csak tegnap lett volna.Nagyon sokszor kellett menekülnünk a házból.Sokat bántotta anyumat is,egyszer megszúrta,egyszer elvágta a kezét úgy,hogy mentőt kellett hívni.Volt,hogy utánam dobta a kést,de megbotlottam miközben futottam és így nem lett baj.De ha akkor nem esek el valószínű bele áll a hátamba a kés.Szóval ilyen és ehhez hasonló dolgok történtek velünk,de én ezeket nem tudom elfelejteni.Nem tudom,hogyan mászhatnék ebből ki vagy ez örökre megmarad?Esetleg ha valaki tud valami jó megoldást vagy ebben szenved/szenvedett szívesen meghallgatom.Erről csak a barátomnak meséltem eddig,senki másnak.Talán az is baj,hogy magamban tartom a sok rosszat és ezért nem tudom feldolgozni.
2012. márc. 1. 14:11
 1/8 anonim ***** válasza:

Egy pszihológus sokat segít. Kérhetsz beutalót a háziorvostól, vagy interneten kereshetsz egy magánt (de az fizetős és nem is olcsó).

Manapság már csak az igazán begyöpösödött emberek gondolják azt hogy a "dilisek járnak pszihomókushoz".

Tegyük fel, hogy van egy sebed, ami nehezen gyógyul: elmész az orvoshoz, és tanácsot kérsz, hogyan, mivel kezeld.

A pszihológus is ez, de nem a test, hanem a lélek sebeit kezeli!

2012. márc. 1. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
Anyukád váljon el tőle. Aztán költözzön el. Szakíts meg vele minden kapcsolatot. Aztán anyukáddal menjetek családterápiára, vagy nagyon-nagyon sokat beszélgessetek, és olvassatok el a témához kapcsolódó könyvet.
2012. márc. 1. 14:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 tetro ***** válasza:

Igen, talán egy pszichológus segíthet. De számomra az nem világos, hogy a szüleid még mindig együtt élnek-e. Mert ha igen, akkor anyudat kell meggyőznöd, mert soha nem lesz vége, ha együtt maradnak.

Az én apám is ivott. Illetve iszik. Rávettem anyámat a válásra, felvállalva azt hogy sokkal rosszabbul fogunk élni utána. Igaz az én apám soha nem ütött meg senkit. Egész gyerekkoromban két pofont kaptam tőle, de akkor józan volt, meg annak ellenére hogy gyereket nem ütünk meg, én azért tettem érte...

Rajtam az segített, hogy rájöttem nem vagyok felelős az egészért. Nem tehetek róla, hogy nem szeretett minket. Sőt egyikünk sem tehet arról, hogy ő képtelen szeretni. És lehetne ezt elemezni, hogy az alkohol miatt ilyen ő vagy nem. Mert az alkohol azt gondolom csak tünet. És? Nem hiszem, hogy gyerekként az én felelősségem lett volna megmenteni őt. És beláttam hogy nem is tudom. Azóta időnként beszélünk, de semmilyen valódi kapcsolatunk. De nem is hiányzik. Elengedtem, és nincsenek démonaim. Szeretek és engem is szeretnek, és olyan emberek vesznek körbe, akikkel jó. Az hogy a biológiai apám épp nincs köztük... Mit számít az, hogy akik szeretnek, azok épp vállaltak-e szerepet a nemzésedben? Semmit...

2012. márc. 1. 14:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:

Köszi a válaszokat!Pszichológusra már én is gondoltam,de annyira nem szeretek vagy nem tudok erről beszélni,de gondolom egy szakemberrel azért más lenne a helyzet.

Anyámék még együtt élnek.Apu iszik,de már nem ilyen,vagyis ő is öregebb lett és gyengébb.Gondolom az alkohol azért megteszi a károsító hatását.De fura dolog,hogy ha józan(mert néha ilyen is van) akkor meg annyira normális ember.De tudom ő már nem fogja lerakni a piát.

2012. márc. 2. 10:53
 5/8 anonim válasza:

Hasonlo cipoben jartam, csatlakozva tetrohoz en apukam sem volt agressziv, legalabbis velunk nem. Azert mikozben felnottunk jo mely sebeket szereztunk a tesommal. En vegulis elmentem pszichologushoz. Nagyon zarkozott voltam, de a pszichologus csajszi kinyitott. Azota jobban vagyok, bar meg nem allt minden teljesen helyre, szorgalmasan jarok hetente egyszer. Nekem nagyon bejott, nem csak az a fontos, hogy kibeszeld, hanem vannak modszerek, amikkel akkor is tudja a pszichologus, hogy mivan, ha nem beszelsz rola. En egy pszichologus alapitvany munkatarsahoz jartam/jarok a nagyvarad ternel. 5000 ft egy alkalom, itt a cimuk ha gondolod... [link]

25/L

2012. márc. 9. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:
Köszi!
2012. márc. 9. 14:30
 7/8 anonim válasza:
Én is hasonló cipőben járok, és nagyon nehéz. 22 éves vagyok, vidéken nőttem fel, de szerencsére 18 éves koromtól Pesten élek kollégiumban, és viszonylag ritkán kell hazajárnom. Apám iszik, mióta az eszemet tudom, de igazi mély alkoholistává az utóbbi 3-4 évben vált. Számomra, és a család számára teljesen elviselhetetlen, minden energiámat elveszi az aggodalom, a félelem, az, hogy nem tudom mire megyek haza. Újabban már agresszív is, és teljesen skizofrén. Igazából oldalakon keresztül tudnám ecsetelni, hogy milyen, borzasztó. Számomra feldolgozhatatlan. Másik problémám, hogy szinte senkinek nem tudok erről beszélni. Otthon persze ez mindennapos téma, de a külvilág keveset tud erről, kivéve azokat, akik látják nap mint nap hazajönni, de ők sem mondják, egy kisvárosban ez is olyan tabu. Én 22 éves vagyok, de nincs egy hónapja, hogy életemben először egy családon kívüli embernek beszéltem erről. Jelenleg nincs párom, de korábban még ő előttük is takargattam, és kb. mindig kitaláltam valami hazugságot, hogy ne nálunk legyünk, ne ott kelljen találkozni. Tudom, ez nem normális viselkedés, de aki hasonló cipőben jár, az tudja, milyen érzés ez. Ti hogy bírjátok elviselni a kiszámíthatatlanságot, a bizonytalanságot, hogy nem tudjátok mire mentek haza, mit veszített el, bezárta-e az ajtót?? :( Nehéz nagyon, minden energiámat felőröli ez a bizonytalanság. Rólam sem sokan gondolják, hogy ilyen életem és családom van. Diplomás, két idegen nyelven beszélő, jó állással rendelkező, mosolygós lány vagyok. 18 éves koromtól magam építem az életem. Igaz, anyukám sokat segített, de elég régóta a saját lábamon állok. Őt szeretem a világon a legjobban és borzasztóan sajnálom is. Csak miatta járok haza. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy elhagyná már apámat, túl régen élnek együtt, és az anyagi dolgok rendezése is nagyon bonyolult lenne, plusz kb kinézem apánkból, hogy utánunk jönne bárhová, és ott is tönkretenne mindent...
2012. márc. 19. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 tetro ***** válasza:
Tudod, az én anyámnak szerintem élete legjobb döntése volt, hogy végül beadta a válást. Nagyon sokat győzködtem. Anyagilag rosszabb lett. De visszakapta az életét. És ez fontosabb. Nálunk komolyan gondok voltak, mint hogy bezárta-e az ajtót. De egy idő után ezeket kizárja az ember. Vagy nem tudom. Engem nem tört meg. De azt hiszem mi a többiek nagyon erősen tartottuk egymást. És a végén kérlelhetetlenül zártuk ki apámat együtt.
2012. márc. 19. 23:00
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!