Zavarna titeket, hogy ha a párotok/férjetek rendelkezne minden vagyonnal?

Nézd, ezt előre nem lehet megjósolni,hogy a párod mit fog tenni/mondani x idő múlva.

Amikor az exemtől kaptam egy gyűrűt, és később összevesztünk, a fejemhez vágta, hogy ne dobáljam a gyűrűt (levettem, az asztalra tettem, de leesett), mert ennyi meg annyi ezerbe került, és ő fizette!!!

Én nem tudtam olyan emberrel együtt élni, aki az orrom alá dörgölte valamivel kapcsolatban, hogy azt ő fizette ezért nekem kuss van.

Nálunk én vagyok a "tulajdonos". 3 éve élünk együtt, 5 hónapos a lányunk. Együtt rendeztük be a gyerekszobát, együtt választottuk ki a színeket a falra. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ne így legyen, hogy csak én döntsek.

Sajnos a baba miatt néha vitázunk (kinek mi a feladata, ki mennyit jár el otthonról), de eszembe se jutna a fejéhez vágni, hogy az "én" lakásomban él.

Mondjuk én nő vagyok.

Úgy nem lehet belemenni egy közös életbe, hogy mi lesz, ha elromlik.....

Kedves kérdező! Ezt írod:

"amit a szüleitől kapott"

Tehát ha jól értem, nem ő dolgozott meg azért a lakásért, autóért, hanem ő is kapta. Innentől kezdve semmi joga nincs a fejedhez vágni...

Szia!

Én 13 éve mentem férjhez. Férjemnek akkor már meg volt a pici kis 1,5 szobás lakása, nagyon szépen felújítva, berendezve. Én albérletben éltem kb. 10 évet. Mikor megkére a kezemet, Nekem is sokszor eszembe jutott, hogy a lakásban nem lesz semmi beleszólási jogom, és hogy majd esetleg a fejemhez vágja, hogy nekem ott semmihez nincs közöm. 13 éve élünk együtt, soha, egyetlen szóval sem említette, sőt egyetlen másodpercig sem éreztette Velem, hogy a lakás az övé. Azóta már kétszer is újítottunk rajta, kisebb-nagyobb átalakítást végeztünk, és mindig Rám bízta, hogy milyen legyen, mindent Én választottam ki, a színeket, bútorokat, stb... Nagyon magaménak érzem, olyan kis otthonos a lakás, persze tudom, hogy nem az enyém, és nem is lesz soha, de ezt a férjem soha de soha nem mondta, tudom magamtól is, de nem szoktam ezen rágódni. Jól érzem magam, és ez a lényeg. Autója is volt már neki akkor, miután összeházasodtunk, az esküvői pénz egy részéből cseréltük nagyobbra. Volt némi pénze is a bankban, azt a lakásra költöttük pár éve. Amit pedig együtt gyűjtünk, együtt költjük el, megbeszéljük mire, ki mit szeretne, vagy mire van szükségünk. Általában a lakásra szoktuk költeni, mindig kell valami, mindig tönkremegy valami. Soha nem gondolok arra, hogy minek, mert úgysem az enyém a lakás. Most pld. új redőnyöket csináltattunk, lecseréltük a konvektorokat, függönyöket, stb... Férjem mindog azt mondja, hogy a "lakásunk", mert szerinte az enyém is, hiszen Én takarítom, Én tartom rendben, Én szépítgetem mindig, Én ügyelek a számlák pontos fizetésére. Ez nagyon jól esik, hogy így gondolja, és pont ezért nem foglalkozom vele, hogy kinek a neve szerepel a tulajdoni papíron. Szeret nagyon, ezt már nagyon sokszor bebizonyította. Sok boldogságot kívánok Neked, ne rágódj ezen, hidd el, a férfiak nem csinálnak ebből problémát, őket ez érdekli a legkevésbé, ha igazán szeretnek!