A párotok szüleinél (odaköltözéskor) ti otthon érzitek magatokat?

Az én párom szülei távol élnek tőlünk (mi még nem élünk együtt, de rengeteg időt töltünk együtt. Általában ha hazamegy, akkor én is megyek vele. Van hogy egy egész hétre megyünk. A családja teljesen befogadott, tegeződünk, ugyanúgy kapok náluk én is mindent mint a párom, jól kijövünk, de még sem tudnám magamat soha otthon érezni náluk. Nem azért, mert az nem lenne az én otthonom, hanem azért, mert az nem csak a mi kis közös életünk lenne a párommal, hanem a szüleié, testvéréjé is. Hozzájuk is rengeteget kell alkalmazkodni, kerülgetni kell egymást, stb. ami azért valljuk be szerintem akkor sem a legkényelmesebb, ha alapjáraton nincs útban senki, azaz a lehető legjobb a kapcsolata a családban mindenkinek mindenkivel.

A párom lakását tudnám otthonként kezelni, mert szerintem egy otthon nem attól lesz otthon, hogy kinek a nevén van az az ingatlan. Nyilván kiakadnék, ha a párom folyamatosan az orrom alá dörgölné, hogy az ő lakása és ha nem tetszik valami, akkor el lehet menni, de normális emberek között szerintem ilyenről szó sincs.

Tehát alapvetően számomra nem az adja a "kellemetlen" érzést, hogy nem a saját lakásomban vagyok, hanem az hogy más emberekkel élek együtt, akikhez alkalmazkodnom kell, akiknek meg kell felelnem, stb., nem csak a párommal.