Miért utálnak? Komolyan nem értem őket!

Barátom anyja a szó minden értelmében utál. Ezzel még nem is lenne gond, hogyha tettem volna valamit ezért. De nem tettem. Mindig meghúztam magam, hogy ne legyen ilyen probléma. (lehet talán ez volt a gond.?) Múlt héten olyan szintig eldurvult a helyzet, hogy megtiltotta, hogy odamenjek hozzájuk, ezért eljöttünk onnan barátommal. A családom felajánlotta, hogy költözzünk a másik házunkba, de azon még van javítani való, ezért egyenlőre tesóméknál lakunk addig. Nagyon meglepett a dolog, mert anyja elhordott mindennek. Úgy megalázott, hogy én még ilyet soha nem éltem át. Igaz, akkor én is kiosztottam, mert már nem bírtam magamban tartani az évek óta magamba tartott dolgokat. De legjobban az szomorít el, hogy még szinte barátomat is kitiltották a házból, pedig elég sok mindent megtett anyjának. Pl azt is neki köszönheti, hogy nem vitte el a bank a feje felől a házat, meg még sorolhatnák rengeteg ilyen dolgot. Nagyon nem értem őket. De elfogadtam, megmondtam, hogy én akkor attól a naptól kezdve, tényleg nem teszem be többet oda a lábam. Csak hát, barátom meg már megbékélt velük, és szeretne néha odajárni hozzájuk, és meg akar puhítani, hogy menjek én is vele. Mondjuk ez lehetetlen küldetés lesz, mert biztos nem megyek vele. Nem tudom, hogy hogy értessem meg vele, hogy én befejeztem anyjáékkal minden nemű kapcsolatot? Hiába mondja nekem, hogy mert én se csinálnék máshogy, ha az én anyám tett volna ilyet. Minden ember más. Az én anyám soha nem tett volna ilyet, ha meg tett volna, akkor én nem bocsátottam volna meg ilyen hamar. De igaz, hogy ez én vagyok..