Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mennyire van joga a szülőnek...

Mennyire van joga a szülőnek eldöntenie a gyereke életét?

Figyelt kérdés
Az a helyzet, hogy a szüleim találták ki melyik egyetemre kell mennem, sőt már azt is, hogy pontosan hol fogok dolgozni utána. Tudom, hogy hálásnak kéne lennem, hogy mennyit költenek a taníttatásomra és hogy nem kell majd friss diplomásként minimálbérért gürcölnöm egy raktárban mindent elvállalva, amíg keresem álmaim állását, de nem tudom, hogy én akarom e ezt...nyilván már volt jelentkezési időszak, tehát maximálisan odateszem magam, csak nem érzem, hogy az én életem lenne. Általános után még oké volt, hogy ők választanak gimnáziumot, mert egy 14 éves gyerek nem tudja mit akar...de 18 évesen sem hagynak sokkal több mindent eldönteni. Próbáltam finoman megbeszélni, de nem akarok teljesen elutasító lenni. Félek akkor csalódik bennem apa.
2012. ápr. 1. 15:38
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
Hová adtad be a jelentkezést?
2012. ápr. 1. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
Szerintem is neked kéne eldöntened, hogy mit szeretnél csinálni, mihez van tehetséged. Gondolj bele abba, hogy legalább 40 évig dolgozni fogsz egyetem után. Ha nem szereted, az egész csak nyűg lesz, amit nem a szüleid fognak átélni! Beszélj velük, hogy ezt ők is lássák be!
2012. ápr. 1. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
Én Szülőként írom Neked...Egy Szülő azért csak látja,hogy mihez van kedve a gyerekének. Az én fiam programtervező informatikusnak készül. Mindenben mellette állok, sulit is együtt nézegettük, sőt, még a nyílt napon is voltam vele. De úgy gondolom,hogy nem befolyásolom a döntésébe. Én ott látom a hibát ha a Szüleid egyáltalán nem tudják azt,hogy Téged mi érdekel, vagy milyen irányba akarod tovább az életedet?Úgy gondolom,hogy gimibe jársz, de onnan a vendéglátásban dolgozáshoz még azért kellene valami, nem?Én biztos nem sértődnék meg ha a gyerekem más irányba szeretne tovább tanulni mint ahová én jónak gondolnám. De beszélgetni kell róla!!!
2012. ápr. 1. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
100%
Nekem nagy szerencsém volt, a szüleim jó irányba tereltek. Anno apukám kézenfogott, bevitt az egyetemre, és mondta, hogy na akkor ez lenne. Utáltam érte. Nehéznek is tűnt, sose tanultam még ilyet, stb... (töri-irodalom tagozatról mentem mérnöknek) Eltelt három év és egyszerűen nem tudnék magamnak más pályát elképzeli. Nem tudom honnan tudta apukám, hogy szeretni fogom és menni fog, de bejött. Ha arra a pályára mentem volna, amit eredetileg kinéztem most nagyon nagy bajban lennék, mert azzal nem lehet elhelyezkedni. (18 évesen nem néz ilyeneket az ember.) Örök hálám apukámnak, hogy anno "kiszúrt" velem. :)
2012. ápr. 1. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:

Az emberben normális körülmények között 3-6 éves kora között előjön a vágy, hogy a saját éleének a döntéseit sajátmaga hozza meg. Ha a szülők ebben nem partnerek, akkor is legkésőbb 18 éves korra ezt illik kivívnia.

Ha a szülők ebben nem voltak partnerek, akkor a mostani helyzetet érdemes felnőtt emberként kezelned. A szüleid ezek szerint finanszírozzák, hogy te azt tanuld, amit ők szeretnének. Ha számodra ez elfogadható, akkor tedd. Ha nem, akkor keresd meg a módját, hogy élhetnéd a saját életed.

2012. ápr. 1. 17:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim válasza:
ha már a gimit elvégezted, akkor már elvileg 18 nak kell lenned, nem? akkor már nem parancsolgathatnak neked a szüleid. TEHÁT: nincs hozzá nagyon joguk:D
2012. ápr. 14. 20:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!