Érdemes ezt a házasságot így folytatni?

De nem érzik, mert vagyunk annyira intelligensek, hogy nem mutatjuk ki, és nem vitázunk, morgunk egymásra, és velük mindketten foglalkozunk. Abszolút nem látni rajtuk elégedetlenséget, csak én örlődöm magamban.

Így elvenném a gyerekektől az apjukat úgy érezem, ráadásul mert tengerentúlra mennénk haza, szóval nem lenne nagyon láthatás se csak nyaranta.

A gyerekeknek biztos hiányozna, mint ahogy szokott is a nyári 2 hónap végefele mikor újra egyesülünk.

A gyerekek kicsik 5 és 7 évesek.

Boldogok nagyon nem tényleg nem gondolnám, hogy meghatóan éreznének bármit is.

Viszont ha kérdem, hogy mi lenne, ha elmennénk Mamáékhoz és nem jönnénk vissza még örülnek is. De csak mert Mamáéknál mindig nagyon jó két hónapig, nem is gondolják vagyis fogják fel, hogy évközben ott is más lenne.

Én meg nem érzem, hogy nekem megéri itt maradni messzire otthontól, és még kicsit a gyerekek a változást elfogadni, ismernek is otthon mindent már. És nem úgy mennénk el, hogy utálják a szülők egymást.

Megőrülök, hogy most feladjam az életem és úszok a tóban amolyan sehogy, vagy haladjak hazafele, ahol szeretnék is lenni, várhat még rám romantika is. De ha egyedül maradok is jobb nyugodtabb, mint valakit csak elviselni.