Mit csináljak? Félek, hogy így el fogom veszíteni a páromat!

Friss diplomásként már fél éve nem találok munkát. Rettenetesen megvisel a dolog. Már ott tartok, hogy utálok emberek közé menni, mert úgyis az első kérdések között szerepel: "Na találtál már munkát?" Aztán persze jön a szánakozó tekintet. Szüleimtől folyamatosan azt hallgatom, hogy kezdésnek bármilyen munka jó, és szerintük adjam lejjebb az igényeimet. (Előfordulhat, hogy ez lesz):S

Párommal kapcsolatban van a legnagyobb probléma. Ő látszólag megértő velem, azt mondja előbb-utóbb úgyis találok munkát és ne keseredjek el. De én mégis azt veszem észre magamon, hogy rajta vezetem le a feszültséget. Semmi nem tetszik nekem és állandóan azon nyavajgok neki, hogy annyi pénzem sincs hogy egy ruhát vegyek magamnak.......

Azt mondja egyre hisztisebb leszek és volt már olyan is hogy azzal poénkodott, hogy ha már nem bírja elviselni a hisztijeimet szakít és nyugta lesz(Persze hatalmas mosollyal a képén tálalja és utána bújik hogy csak viccelt). Ő ezt viccnek szánja, de az én túlérzékeny állapotomba még hetek múlva is ezen kattogok.

Mindent túl érzékenyen veszek és azt érzem senki nem ért meg!

Félek tőle, hogy kezd besokallni belőlem! Mit gondoltok?