Mikor kell elmondani a gyereknek hogy örökbefogadták?

Pszichológiából úgy tanultuk, hogy már kiskorától fogva el kell neki mesélni (persze az értelmi szintjéhez képest) a születési körülményeit. Így nem lesz megrázkódtatás, ha esetleg majd az óvodába, iskolába azzal szembesítik, hogy "Hé nem is hasonlítasz a szüleidre".

De az sem megoldás, ha a "nagymama" minden nap a kicsi fejéhez vágja, hogy "Téged örökbe fogattak ám, mert nem kellettél az anyádnak!" (sajnos van ilyen téren tapasztalatom).

Ugyanez a helyzet a dajkaanyasággal is.

Én is amondó vagyok, hogy a kezdetektől tudnia kell. Persze a saját szintjén kell neki tálalni, és mellette éreztetni, hogy hatalmas a szeretet ami körülveszi.

23N

[link]

ezt a könyvet is olvasgathatjátok neki... egy mese arról h örökbefogadtátok

Az ilyesmit nem lehet eltitkolni rokonok, barátok, szomszédok fél füllel elkapott beszélgetéseiből már kis korban sejteni, tudni fogja a gyerkőc, ha nwem beszélnek róla nyíltan a gyerek úgy éli meg mint 1 szégyenletes titkot.

Már akár 1-2 éves gyereknek is mesélni kell arról hogy őt nem kórházból hanem otthonból hozták hogy milyen szerencsések hogy az igazi anyukája nekik adta őt.

Gratulálok akkor kislányotokhoz! :)

Szerintem attól függetlenül, hogy nem nagyon beszél, elkezdhetitek neki a pároddal mesélni a dolgot. Tényleg az a jó, ha szépen fokozatosan tudja meg, akkor nem lesz semmi baj, azt meg úgyis érzi, hogy nagyon szeretitek. :)

Persze nem kell éjjel-nappal ezt mondogatni neki, de például havonta egyszer már előhozhatjátok neki a dolgot. Utána pár hónap múlva úgyis elkezd beszélni jobban, rá pár hónapra pedig már kérdései is lesznek, ha előjön valahogy a téma (például játszótéren pocakos anyuka), az ő szintjén simán belemehettek a dologba, hogy ő is egy pocakban volt, csak nem anyáéban, aztán ha picit megint nő, akkor jöhet már az is, hogy az a másik néni is az anyukája...

Tényleg ne féljetek tőle, egyik olyan ismerősömnél sem volt semmi gáz, akik végig őszinték voltak a gyerekkel.