Akik rossz véleménnyel vannak az anyósukról szoktak azon gondolkozni, hogy?

Anyósom alig törődött a gyerekeivel.

lánya 17 évesen szült, elvette az unokát, mondván a lány úgysem tudja nevelni...igaz egy házban laktak, de mindent ő csinált a picivel.

Most meg felhántorgatja.

A páromat nem látogatták, de elvárták, hogy ő menjen minden héten.

Mióta gyerekünk van, alig hívnak telefonon, de megsértődnek ha mi nem telefonálunk, ha beteg a kicsi nem érdeklődnek, ők egy náthától ágynak dőlnek és sajnálni ápolni kell őket.

Az az igazság, hogy én nagyon tudnék szereti egy JÓ anyóst, de aki az én páromat semmibe veszi és az unokáit évente 2x látja...azt nem tudom tisztelni

:(

én biztos nem lennék soha olyan, mint a párom anyja.

alig köszön, meg sem próbált megismerni, az előttem lévő lányt szerette aki egy rosszindulatú r*banc volt és miután már rég elhagyta a párom, és már velem volt azután is próbálta megkeseríteni az életünket.

a drága anyósjelölt a jelenlétemben direkt horvátul beszél hogy ne értsem, régen mindig benyitogatott a szobába nehogy tudjunk szexelni (azóta a párom bezárja az ajtót). állandóan piszkálja a fiát hogy ne menjen sehová, üljön csak vele otthon és zongorázgasson neki.

10 körömmel védi előlem a fiacskáját, pedig normálisabb vagyok mint az előző menyjelölt.

engem nem lesz értelme utálni a gyerekem leendőbelijének, mert én nem akarom majd meggátolni a gyerekem boldogságát és hagyom hogy elkövesse a hibáit, mert egy ember azokból tanul.

max. tanácsot adok neki, de nem próbálom helyette élni az életét.