Miért nem olyan jó a viszonyom az anyukámmal?

Ugyanazt akartam írni, mint az első. :( Az én anyukám is meghalt, mikor 14 éves voltam. Most 21 vagyok és iszonyatosan hiányzik az anyai szeretet az életemből.

Próbálj meg közeledni felé, fordulj hozzá bizalommal és hidd el, nagyon jó lesz a viszonyotok. Ne félj kezdeményezni, mert aztán megbánod, ha már nem lesz veled...

Van úgy, hogy a szülő túlságosan is fegyelmezi a gyereket, rászól, vagy félelemben, tartja, vagy megszégyeníti.Ezzel jót akar, mert a fegyelmezést fontosnak tartja a nevelésben, mégis azt éri el, hogy a gyerek bezárkózik, nem mondja el a dolgait, inkább egyedül próbálja megoldani.

Másik godnolat: Az is lehet, hogy anyukádnak lelkileg még mindig hordozni kell az apuka elvesztésének súlyát, és emiatt zárkózott, magába forduló. Ilyenkor a zárkózottság átragad a gyerekekre is. Másolják a viselkedést, azaz befelé fordulnak, elrejtőzködnek, nem osztják meg sem gondjaikat, sem örömüket. Ha úgy godnolod, hogy ez utóbbi a helyzet, akkor próbálj anyukáddal beszélgetéseket kezdeményezni. Talán egy -egy film, vagy kitalált esetleg megtörtént sztorik osztálytársakról "Anya te mit tennél, anya te mit mondanál, ha én tenném ezt..." vagy Anya neked ez gyerekkorodban hogy ment, milyen tanuló voltál, voltak barátaid? Volt barátod még apa előtt? "

Sokszor az egyedüli szülő nagyon magányos. Mert a gyerekek el vannak foglalva az iskolával, stb, de az ilyen fiatalon egyedül maradt szülőnek sokszor nincs akinek egy mondtaot elmondjon. Vedd rá anyukádat, hogy beiratkozzon tanfolyamra, bármire, ahol embertársak vannak. Ha kicsit enged a boldogtalanságból, akkor hozzád id megértőbb lesz.