Kismama vagyok a párom elhagyott, okot nem tudott mondani csak annyit hogy gondolkozni akar. Mit gondoltok visszajön? Várjam egyáltalán? Van még esély nekünk?

Szerintem a legfontosabb, hogy próbálj nyugott és erős maradni.

Ne kérdezgesd, adj neki időt.

Valamiért talán nehéz ezt most leemészteni neki.

Nem szép dolog amit csinál ez tény.

De próbáld meg nem stresszelni magad mert az se neked se a babának nem jó.

Adj neki egy kis időt, hogy ne érezze kényszerítve van.

Természetes, hogy ha vártátok ezt a babát akkor nem ezt a viselkedést várod el tőle.

Azonban mégis valami megrettentette egy kicsit.

Reméljük tényleg csak egy kicsit!

Hagyd egy picit had ülepedjen benne az információ.

én az előzőknél egy kissé erősebben fogalmaznék.

szerintem vagy ő az elmebeteg, vagy te.

Ugy latszik ez az uj divat. Hihetetlen, naponta olvasi ilyen storykat. Van segitseged? Hol laktok, dolgozol, van penzed? Ad penzt legalabb neked?

Mondd meg a parodnak, hogy neked is es a kicsinek is szuksege van ra, ne legyen felelotlen, most mar keso! Elobb kellett volna gondolkodnia, elobb kellett volna elni a bulizos eletet nem most. Most az a feladat hogy rad vigyazzon.

Igazabol megerdemelne hogy kivagod, mint macskat szarni, de neked is es a babanak is szukege van ra.

Remelem eszhezter, es visszajon es vigyazni fog ratok.

Ha nem jon vissza akkor ki fog neked segiteni, szuleid elnek, melletted allnak?

sztem azt hiszi ha más gond nincs

hogy neked csak a gyerek fontos

lehet elhanyagoltad

de ezt csak gondolom.

mond meg neki hogy kell neked és a szexet se szoritsd a háttérbe

nálunk ez gond kicsit. de máshol is ugytom VAGY MÁS OKOT NEM TOK

a szex egyensujba tartja a házasságot

Egy olyan ember, aki a terhes párját elhagyja, meg sem érdemli, hogy családja legyen. Jobb a gyereknek apa nélkül felnőni, mint egy rossz apával.

Az egyik barátnőmmel ugyanez volt, ők kibékültek 1 hónap után, aztán megszületett a gyerek, most 8 hónapos, és a pasi még mindig ugyanolyan görény. Nem tudom, meddig fogja bírni a csaj, de nagyon sokat sír miatta, és már bánja, hogy visszafogadta.

Ha az tényleg komoly,hogy eddig nem volt soha felelőtlen,nem ivott,nem gépezett,érdekelte a baba megszületése,akkor én is azt mondom,hogy lehetséges,hogy pillanatnyi üzemzavar...de ha nem...?! Nem csapod be magadat is?

Ezek a "kirúgnámmintmacskátszarni" című tanácsok azért nem jók,mert nem is vagy döntéshelyzetben,pillanatnyilag a pasi döntött úgy,hogy lelép,nem kért tőled rá engedélyt! Birom az ilyen nagyokos nőket,kívánom,hogy egyszer kerüljenek ők is ilyen helyzetbe! (Bár nem fognak,mert nincs hozzá elég nagy szívük és árnyalt érzelemviláguk,csak fújják a tiltásokat,szankciókat,ha én férfi lennék,de megszívatnám őket....!)

De visszatérve az eredeti problémakörhöz,én azt javaslom,hogy nagyon komolyan és őszintén (hiú ábrándok és remények nélkül!),elemezd ki magadban ezt a fiút és a korábbi kapcsolatotokat: biztos,hogy mindig,minden a legokébb volt,soha,semmi olyasmi,hogy "hát,majd komolyodik ő még...",meg ha megszületik a baba minden jobb lesz,mert azért ő is akarta!

(Azért bátorkodom ilyeneket írni,mert az én gyerekeim apja egy mások által nagyon kedvesnek,aranyosnak,jó fejnek,meg minden ilyesminek tartott férfi volt.Akartuk is mindketten rettenetesen a terhességemet,ami sok viszontagság után össze is jött! Az én párom meg tényleg egy igazi bohém nagy gyerek volt,én se voltam még érett erre a szülésre,pedig a korom bőven megfelelő volt,mindezek megtették a hatásukat! Kifelé mindenki azt hitte,hogy minden rendben,de igazából én állandóan egyedül voltam otthon,az én édes férjem mindig tekergett valamerre,de a családi rendezvényeken persze mindig reprezentált.Pénz nem hozott haza,hanem vitt,mindig dugdosni kellett..így visszagondolva tiszta hülye voltam,hogy nem rúgtam ki..sőt,hogy egyáltalán..de az az igazság,hogy "helyzetben" az ember nem tud józan ésszel dönteni,szóval én megértelek!!!)