Mit gondoltok erről az anya-lánya viszonyról?

Apukám után örököltem egy fél lakást. Édesanyám özvegyi haszonélvezetével. Immár 30 éve. 36 éves vagyok. Anyu mindig hitegetett, hogy az én lakásom, így oda hordtam az összes pénzem, felújítattam....

30évesen családot alapítottam, majd született egy kisfiúnk. Anyu a páromat kiutálta, keverte a kakit, szerinte csajozik folyamatosan. Egyfolytában ellene beszélt.

2009. decemberében így úgy döntöttünk, hogy albérletbe költözünk a párommal és az akkor 1 éves fiúnkkal.

Anyu már ettől kiakadt, hogy ki fogja fizetni a rezsijét. Eladósodott.

2011. márciusban kénytelenek voltunk visszaköltözni, mert párom elveszítette a munkáját, az albérletben pedig nem lehet hónapokig nem fizetni, így azonnal lépnünk kellett. Anyu úgy engedett vissza a saját lakásomba minket, hogy minden rezsit mi fizetünk. Rendben. Ekkor született meg a 2. babánk. Mindennapunkat elviselhetetlenné tette megint, nemhogy megkérdezte volna, hogy segíthet -e valamiben az újszülött és a 2 éves fiam mellett, hanem minden szomszédnak panaszkodott az unokája gyereksírására.

Párom hamar talált munkát, így októberben vissza is költöztünk ugyanabba az albérletbe. Na innen kezdve anyu lelki terrorja napi szintű lett.

Azóta teljesen eladósodott, a díjbeszedő nekem írogat, hogy mivel tulajdonos vagyok, rajtam fogják behajtani anyu tartozását.

Most mit csináljak?

Nyugjíja 95!!!! e ft.

Gyedem 90 eft, párom éjjel-nappal dolgozik, hogy az albérletet fenttartsuk és a két gyerekünket ellássuk.

Időnként idejön lelkizni, a 3 éves gyerekemnek magyarázza, hogy ő milyen szegény és beteg és ezért nem tud vele lenni.

Nekem ebből a mérgezésből elegem van. Mit tegyek?

Mit tennétek?