Szerintetek normális, hogy így érzek? Vagy lesz ennél rosszabb is?

21 éves vagyok, mindig is harmonikus család volt a miénk, a szüleim 25 éves házasok. Pár éve apu elvesztette a munkáját, alkalmi dolgokat vállalt, de semmi stabilat nem talált. Közben a tesóm elköltözött otthonról és én is.

Aztán apu talált valami munkát, ami messze volt, ott is aludt, kb. két hetente járt haza. Aztán egy idő után nem is ment haza, elhagyta a családot.

Ezt kb. egy éve tudtam meg, de valahogy nem érzem a hiányát, nem vagyok rá mérges, vagy ilyesmi... szinte nem érzek semmit. Csak sajnálom, hogy valószínű sosem látom viszont... Szerintetek ez normális??? Tudom, hogy nem nektek kell megmondani, én hogyan érezzek, csak ha kívülállóként nézném én többet várnék magamtól érzelmileg, mint amit tényleg érzek...