Anyósom túlzottan "belefolyik" az életünkbe. Mit lehet tenni?

Amikor még csak együtt éltünk a férjemmel, már akkor is "kötelező" volt minden vasárnap náluk ebédelni. Ha lemondtuk, sértődés volt belőle. Pedig én is főzök, imádok és tudok is (férjem szereti a főztömet, sőt, vitt már a kollégáinak is belőle).

Amióta megszületett a babám, egyenesen kibírhatatlan az anyós. Mikor terhes voltam, akkor is folyton dirigált, és csak a baba számított, de ez mostanra már nagyon is látványos.

Ha velük vagyunk, és anyósom kezében van a gyerek, mindig azt mondja: "nézzétek fiúk, milyen ügyesek vagyunk", "Apát nagyon szeretjük", "nézzük meg, miről beszélgetnek a fiúk", stb. Engem meg sem említ, mintha ott se lennék...

Emellett zavar, hogy állandóan rajtunk lóg, és a gyerekemnek hülyeségeket tanít, pl. ütögesd meg papa kopasz fejét. Ha rászólok, megsértődik.

Férjem velem van egy véleményen, de nem mer szólni az anyjának, hogy ne bántódjon meg.

Én sokszor finoman célzok, de elegem van abból, hogy én szóljak mindig a férjem anyjára. Mit lehetne tenni? Vagy hogyan vegyem rá a férjem, hogy beszéljen az anyjával? (Többször próbálkoztam már, de nem hajlandó.)