Mit tehetnék ellene?

Ketten vagyunk testvérek, egy nővérem van. Szüleim kiskorunk óta mindig kivételeztek vele. Amíg kicsi voltam,mint minden kisgyerek próbálkoztam persze magamra terelni a figyelmet mindenfélével,de persze maximum a leszidást értem el vele. A későbbiekben próbáltam nagyon jó kislány lenni, aki szorgalmasan tanul,jól viselkedik,sokat segít otthon,de ettől sem változott meg semmi. Egy idő után már nem próbálkoztam semmivel,bár borzasztóan zavart a dolog. Volt,amikor dühített,volt amikor elkeserített,mindig alkalomtól függően.

Aztán elmentem egyetemre egy másik városba,és azt hittem, túltettem magam a dolgokon,nem irigykedem már, nem érdekel az egész, egy darabig lepergett rólam minden.

Aztán teltek az évek,és rá kellett jönnöm,hogy ez nem így van. Egyszerűen nem tudok mit csinálni ezzel a helyzettel. Nem akarok már vele törődni,nem akarok se féltékenykedni, se nem akarok,hogy alkalmanként feldühítsenek ezekkel a dolgokkal, se hogy sokszor elkeserítsenek,én miért nem érek annyit,mint a testvérem. De egyszerűen nem tudom kizárni magamból ezeket. Mit tehetnék ellene?

Mielőtt valaki azzal jönne,hogy beképzelem,sajnos nem. Soha nem értem annyit a szemükben,mint Ő. És nem is fogok. Hiába szeretném,hogy ne,de mégis rosszul esik,még mindig. Hiába nőttem már fel, hiába lakom másik városba, évek óta együtt a párommal,akivel imádjuk egymást,nem tudom, hogyan szüntethetném ezt meg...