Most mégis mi a fenéhez kezdjek?!

Röviden annyi hogy el kell döntenem, hogy maradok-e az anyámal vagy az apámhoz költözök.

Nem bírom itthon, mindent megtettem hogy jó legyen, lehet tehetttem volna jobban, sőt biztosan, de próbáltam azt szem előtt tartani, hogy másoknak mi a jó, természetesen az nekem sose felelt meg. Folyton ez van, hogy mindennel én szívok, mindenben én vagyok a hibás, mert én vagyok a "felnőtt" (amúgy 17 vagyok) és legyek felelős, jó duma, hogy rám lehessen verni mindent. Én felvállalom a felelősséget a tetteimért, de azért nem akarok szívni amihez tényleg nincs közöm. A szüleim nem most váltak, már lassan 8 éve, folyton fennállt a lehetőség a költözéshez, de az lemúlt három évben egyre rosszabb lett. Az elmúlt 3 évben három helyen laktunk és egyre rosszabbul, most odáig jutottunk, hogy nagymamámhoz költöztünk, négyen egy szobában. eddig se bítam elviselni a családom, hát még így.

Most jutottam mélypontra, teljesen elegem van.

ha maradok akkor:

+ ismerősők

+ 20 perc alatt be érek a suliba

- az, hogy sűrűn vagyok

- nincs magán életem

- akkor fekszek és akkor kelek mikor nekik jó

- szinte alig hallgathatok zenét, amiről eddig sose hittem, hogy vitaindok lesz, természetesen húgom azt hallgat amit- és addig amíg akar

Ha megyek:

+ saját szoba

+ tér, mivel és mivel családiház könnyen lehetek a levegőn

+ sokkal jobb anyagi helyzet

- 60 km-re a suli, szóval vagy minden reggel 1 és 1/2 óra buszozás (amibe mondjuk nem halok bele) vagy másik iskola

- csak azok az ismerősük akiket apámon keresztül ismerek

Lehet kicsit, rinyálósra, panaszkodósra sikerült, de már egy ideje érlelődik bennem.