fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek egy gyereknek...

Szerintetek egy gyereknek meddig kell hazugságban élnie?

Figyelt kérdés

Arról van szó, hogy a sógornőm lánya már rákérdezett egy párszor, hogy hogy halt meg a papája. Az lett neki mondva, hogy elaludt, és nem bírtuk felébreszteni.

Én soha nem akarom neki elmondani, hogy mi történt, ez a szülei dolga.

De egyszer a mi lányunk is kérdezősködni fog. Neki mit mondjunk? Az igazat? Vagy kitaláljunk valamit, és majd ha 18 éves lesz, akkoriban mondjuk el?

Ti mit tennétek?


2012. máj. 16. 14:28
❮ 1 2 3 ❯
 11/22 anonim ***** válasza:
100%
Nekem nagybátyám alkoholmérgezésben halt meg. Mindig azt mondták, hogy felszállt a buszra, elaludt, leállt a szíve, és a sofőr nem tudott neki segíteni. Ami igaz is, csak azt nem mondták, hogy mindez pár üveg töménynek volt köszönhető. 15-16 évesen tudtam meg az igazat, de nem éreztem úgy, hogy becsaptak. A nagymamám öngyilkos lett, felakasztotta magát a padlásfeljárón. Nekem mindig azt mondták, hogy elesett a padlásfeljárón. Később ezt se éreztem hazugságnak. Szerintem az a lényeg, hogy amit mondtok neki, az majdnem az igazság legyen, de azért ne is a teljes, főleg, ha ilyen csúnyán halt meg, mint az én rokonaim.
2012. máj. 16. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/22 anonim ***** válasza:
100%
Mondjuk azt hozzátenném, hogy nagyon féltem felmenni a padlásra, mert azt hittem, hogy én is eleshetek úgy, hogy belehalok. Ugyanabban a házban lakunk most is.
2012. máj. 16. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim válasza:
100%

Az én egyik nagyapám alkoholmérgezésben halt meg, a nagymamám következő férje meg részegen felakasztotta magát a lakásukban. Nekem mindig mindkettőjükkel kapcsolatban megmondták kerek perec, hogy mi történt (nyilván nem nagyon brutálisan) és sose borultam ki tőle. Igaz, egyiküket sem ismertem, meg ez nyilván emberfüggő is.

A dédpapám viszont kirándulás közben halt meg (egyedül volt) és ezt a különböző unokatestvéreimnek különbözően tálalták a szülei (lefeküdt pihenni és elaludt, stb.)és ez családon belül sem okozott gondot, csak meg volt beszélve, hogy melyik kicsi pontosan mit tud. (Én vagyok a legidősebb.) Viszont én mindig nagyon kiborultam, amikor kiderültek az ehhez hasonló dolgok, amiket nem mondtak el. Szóval dönts belátásod szerint, de ha én lennék a gyereked, jobban örülnék, ha elmondanád:) 18/N

2012. máj. 16. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 A kérdező kommentje:

Köszönöm nektek!

És szerintetek hány éves korban lehet az ilyet elmondani anélkül, hogy valamilyen lelki gondot okozna a gyermeknek?

2012. máj. 16. 20:14
 15/22 anonim ***** válasza:
Szerintem nagyon függ a gyerek érettségétől, komolyságától. Ahogy írtam, szerintem 12-14 évesen már nyugodtan.
2012. máj. 16. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:
Ha még óvodás, nem kell tudnia, hogy öngyilkos lett, főleg akkor, ha egy házban laktak, vagy gyakran találkoztak. A gyerekek nem értik, hogy miért lesz valaki öngyilkos, sőt maguktól ilyen eszükbe se jut. De, ha szerette a papát, lehet, hogy egy szerepjátékban eljátssza, és felakasztja magát, de nem gondolja át, hogy ő is meghalhat. Úgyis elő fog jönni az évek során, ha már középiskolás lesz, el lehet mondani neki az ilyen családi titkokat, de csak folyamatosan csepegtetve, adagolva. Nem tudom, hogy hány éves, milyen halál tudata van (tisztában van-e a jelentésével, vagy csak kibékül annyival, hogy örökre alszik egy halott), és hogy más közeli hozzátartozója halt-e már meg, vagy ez az első ilyen alkalom. Nem kell dajka mesét kitalálni, de azért le se kell forrázni. Én 6 éves voltam, mikor meghalt a dédim, nagyon szerettem őt, egy házban laktunk. Rengeteget játszottam vele. Nem hittem el anyának, hogy meghalt, ezért megengedte, hogy megnézzem, meg is simogathattam, még egy puszit is adtam neki. Most ez így morbidnak tűnhet, de szerintem ennek köszönhetően nem félek a halottaktól, és nem is borulok ki annyira egy halálesettől. Persze rossz, bőgök mint a záporeső én is, de úgy érzem, hogy másokhoz képest könnyebben feldolgozom, mert úgy fogom fel, hogy hozzátartozik az élethez. És mikor nagymamám meghalt, nem estem pánikba, anyukámmal ketten öltöztettük át szép ruhába a temetéshez. Nem féltem tőle, nem undorodtam vagy hasonló. Rémálmom se volt utána. A temetésig szoktam szomorkodni, utána is néha rosszul érzem magam, mert persze, hogy hiányzik az, aki meghalt, de nem tör rám hangulatingadozás, vagy spontán sírógörcs. Emlékszem, mikor meghalt dédim, és eltemették, vártam hogy küldjön valami visszajelzést, egy levelet vagy egy képeslapot, hogy odaért a Mennyországba. De mivel nem jött ilyen, megkérdeztem anyámat, hogy a tata ugye a Mennyországba ment? Mondta, hogy igen. Megkérdeztem, hogy odaért-e már. Mondta, hogy persze, igen, oda. És megnyugodtam, hogy szép helyen van, vigyáz rám. 11-es voltam
2012. máj. 18. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 A kérdező kommentje:

Köszönöm Nektek!

A sógornőm lánya már 9 éves, neki majd elmondják a szülei amikor úgy gondolják, hogy mi is történt.

A mi lányunk még nagyon kicsi, nem ismerhette apósomat.

A halottaktól én sem félek, vagy irtózok, mert a 2 papámat is láttam holtan, az egyikhez be is mentem a halottas házba.

Apósom halála azért sokkal másabb, mert őt én találtam meg, mikor kimentem, hogy kiállok a kocsival reggel. A látvány, a tudat sokkolt... Borzasztó volt... Értelem szerűen nem részletezzük majd a dolgokat.

Köszönöm még egyszer mindenkinek!!!

2012. máj. 18. 12:19
 18/22 anonim ***** válasza:
0%

Én bizony nem osztom a többségi nézetet itt, én elmondanám. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben _a gyerek nem hülye_. A gyerek olyan, amilyenre neveljük, illetve amennyire komolyan vesszük. Nyilvánvalóan ha még 3 éves kor fölött is a gügyögő emberket látja, hallja mögül ő maga sem fog a fogyatékos stíluson kívül nagyon mást produkálni.


"A gyerekek érdekében vannak kegyes hazugságok, hogy elviselhetőbbé tegyük nekik a fájdalmat, esetleg nehogy magukat okolják érte."

Az okolás részében talán van ráció, de az is csak annak függvénye mennyit beszélgetünk a gyerekkel (érdemben). De ezzel a másik részével egyáltalán nem tudok egyetérteni. Gondoljunk már bele, hogy a gyerek akkor tanul, kiskorában. De mindent akkor. Semmivel sem újabb neki egy szívelégtelenség, mint egy öngyilkosság, Ugyan mivel lenne neki nagyobb fájdalom? Annyira birom az ilyen önmagukból kitekinteni képtelen, orrukig nem látó szülőket. Mindent saját kis (érzelem)világuk alapján mérnek le, képtelenek a másik fejével gondolkodni. Természetesen nem azt mondom, hogy a világ összes szennyét a nyakába kell zúdítani és a kegyes hazugságoknak is megvan a maga helyük és idejük, de véleményem szerint ez itt nem az. Az ilyen ferdítések nem jól alkalmazva legtöbbször csak kavart okoznak a gyerekben - az igazsággal ellentétben. Arról nem is beszélve, hogy súlyosan rombolja a szülő felé táplált bizalmat. Igen, még tizenévekkel késpőbb kiderülve is! Ne higgye senki, nogy nem. Aztán meg lehet sápítozni, hogy yayy, nincs bizalom a gyerek és köztem. Hát így jóhogy nincs. Az megvan, mikor elfelejti a delikvens mit hazudik az utódjának, később meg jönnek a félreértések meg az értetlenkedések, a viták?

Magyarán: a gyereknek SEMEDDIG nem kell hazugságban élnie. Agyam eldodom már a kérdésen is.

2012. júl. 14. 02:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/22 anonim ***** válasza:
Nálunk egy utcával arrébb egy akkor 7 éves gyereknek megmondták pár éve, hogy apa bizony felakasztotta magát a padláson. A gyerek nem igazán tudott vele mit kezdeni, eljátszotta szerepjátékban. Szerencsére a kisfiú nem halt meg, de már ájult volt, mikor megtalálták, és sokáig nyelni is alig tudott. Nem mondom, hogy a gyerekek hülyék, de azért olyan dolgot, amire egy felnőtt ember se nagyon tudja a választ (vagyis, hogy miért lesz valaki öngyilkos), nem biztos, hogy tudniuk kell. Persze dajka mesére sincs szükség, hogy ágyban, párnák közt meghalt, mert beteg volt, de azért nah... Nagyon kiszámíthatatlan, hogy egy gyerek hogy próbál meg feldolgozni egy ilyet. A kisebb gyerekek sokszor alkalmazzák a szerepjátékot problémamegoldásra. Lehet, hogy csak a plüssmaciját akasztja fel, de lehet, hogy saját magát, vagy a testvérét. Nagyon vigyázni kell ezzel! Különösen akkor, ha a jegyek szerette a halottat, és sokat játszott vele. Ha nem ismerte az elhunytat, lehet, hogy nem fogja annyira foglalkoztatni a dolog, hogy megpróbálja megérteni.
2012. júl. 14. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 anonim ***** válasza:
*gyerek
2012. júl. 14. 11:21
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!