Miért nem lehet megérteni hogy valaki nem akar olyan helyre menni ahol rossz emlékek kísértik?

A hibákat nem elfelejteni kell, hanem tanulni belőlük!

Ellenkező esetben folyton ugyanazt a hibát fogod elkövetni. Igaz ez mindenre, a szerelemre is.

Attól, hogy nem mész oda, még emlékezni fogsz a hibákra. Nem lehet kitörölni vagy meg nem történtté tenni dolgokat.

Volt, elmúlt, kész. Tovább kell lépni. Pont úgy, hogy odamész.

Így annyi történik, hogy folyton azon görcsölsz: oda nem fogok menni, mert ez meg az történt, ilyen meg olyan emlékeim kötnek oda, stb. És minden alkalommal újra felidézed az egészet.

Sokkal tovább fogod dédelgetni a sebeidet, mint egyébként.

Írd felül az egészet! Menj oda a barátaiddal, és adj esélyt, hogy másokkal, máskor szép emlékeid kössenek oda!

:))

Ihaj-csuhaj, ha nálunk a park és a pad beszélni tudna, de sok mindent el tudna mondani most neked! Szépet és rosszat egyaránt.

Egyikről sem a pad tehet. :)

Attól,hogy nem mész oda a rossz emlékek megmaradnak.Nem a ház vagy a park tehet a rossz emlékeidért.

Ahogy előttem is írták. Nem felejteni kell(amúgy meg idővel úgyis elfelejted a rossz dolgokat) hanem a hibáinkból tanulni.

nekem segített hogy oda mentem. persze nem rögtön, idő kellett hozzá míg rászántam magam. rámtörtek az emlékek, de olyan időpontban voltam ott, ahol senki nem látott.

jól kibőgtem magam és elengedtem őt.

azóta is emlékszem, persze, de azok már érzelmek nélküli üres képek.

és lehet hogy segítene ha mondjuk elmennél a városból máshová tanulni. nekem határozottan jobb lett

persze minden ember más

nem akarja anyukád egy kicsit ráderőltetni az akaratát? nekem ez jött le ebből. talán úgy érzi az, amit helyesnek gondol, mindenkinél beválik.

ez a tolerancia hiánya. 10-ből 9 ember ilyen.