Anyámnak semmi se jó, amit csinálok. Utálok itthon lenni. Mit tegyek?

Nem tudom,mennyit segítesz Neki a házimunkában,takarítani,főzni,jól tanulsz-e,eljársz-e otthonról,ilyesmik.Ezek mind olyan dolgok,amelyekkel egy-egy terhet veszel le a túlterhelt szülő válláról.Írnál kicsit arról,Veled mi a helyzet,te hogyan viselkedsz,mennyit és mit,miben segítesz Neki?Mennyire megy jól a tanulás?A csavargással hogy állsz?

Költözz hozzám.

Lényegtelen az amit az első kérdezett, egy gyereket nem azért "kell" szülni hogy majd jó lesz cselédnek vagy hogy majd egyszer hű de jó lesz nem lesz annyi dolgom, nem várható el egy gyerektől sem, hogy amiért megszültem kutya kötelessége segíteni, hisz ő nem kérte. Úgy meg elég nehéz segíteni a másiknak ha annak semmi nem tetszik mert ő jobban csinálná, nálunk a nagymamám volt ilyen anyukámmal, érdekes módon az én anyám nem tartott vissza soha, nem kötelezett semmire mégis beálltam mellé, mert én ezt éreztem jónak, de nem tettem volna ha utasít, ordít mert akkor még jó hogy inkább kerülöm , mint vele legyek. Ez egy ilyen korszak,az is lehet hogy (mivel logikusan elváltak a szüleid) apukádra emlékezteted, minden emlék feljön folyamatosan rólad és ezt rajtad csattan, nem tudom mit tenne ha tényleg elmennél apukádhoz, lehet jobban járnál, tipikus olyan anyuka aki nem azért szül ami a lényege lenne a gyereknemzésnek hanem mert házasságban ezt "illik" vagy ezt "kell"

Jó gyerek lennél te, más örülne ha fele ilyen rendes gyereke lenne normális családi körülmények között, nem benned van a hiba. De tarts ki, majd jól jön későbbiekben ez az önfegyelem és érett gondolkodás.