Szerintetek joggal haragszom a testvéremre?

Előre is bocsánat, ha hosszúra sikerül az írásom!

Tehát, nővéremről lenne szó. A gondok körül belül 1 évvel ezelőtt kezdőztek mikor megismerte a mostani barátját. Már mikor bemutatta nekünk, akkor is tudtuk előre, hogy itt gondok lesznek ugyan is a kedves párja azzal indított, hogy hozott magának pálinkát és leitta magát a sárga földik. Később kiderült a pasiról, hogy alkoholista (mondjuk ezt már az elején is sejtettük), majd , hogy drogozik is és mindenféle kétes dolgokban benne van. Az hogy a nővéremnek ez jó én már meg sem lepődök, hiszen mióta szétmentek a gyereke apjával, (lassan négy éve) jó pár pasi ki-be fordul már az ágyából. Tehát az, hogy a nővérem tönkre teszi az életét az már nem is érdekel. De, hogy a kisfiának ebben kell felnőni, az már bosszantó. Nem is törődik már úgy a gyerekével, mióta ezzel a szeméttel van együtt, mindig lepasszolja az apjának.

Szóval én úgy gondolom, hogy ezek után érthető, hogy nem túl jó vele a kapcsolatom. Anya még próbálta a jó útra terelgetni, bízott benne, hogy ez csak egy ideiglenes dolog, de már ő is feladta, mióta mindenféle szemétnek lehordta a telefonba anyukámat, mert meg merte mondani a véleményét.

Olyan hálátlan, ez a pasi többször kidobta, ezért pár hónapig lakhatott a lakásunkban, ami igaz üresen állt, azzal a feltétellel, hogy fizeti a rezsit, hát mily meglepő, azt is a szüleimnek kell majd kifizetni, mert ő most visszakönyörögte magát az alkoholista pasijához, és most szóba sem áll velünk.

Én a napokban kijelentettem, hogy ha végleg kidobja az aktuális pasija, én nem ülök a nővéremmel egy asztalhoz, azt hiszem van is rá okom, szalagavatómra hetekig kellett anyukámnak könyörögni, hogy eljöjjön, ballagásomról eljött ,igaz megunta és hazament inkább mosni, névnapot szülinapot nem is köszönt senkinek, de ő elvárja, hogy ő meglegyen köszöntve! Anyukám azt mondta, hogy rövid az élet, hogy haragot tartsunk, igazat is adtam neki, mindig én próbáltam kibékülni vele még akkor is, ha nem is én kezdtem a vitát. De ebbe egy idő után már belefáradtam.

Jó volt kiírni magamból, amit már régóta tartogattam magamban.

Ti voltatok esetleg hasonló helyzetben a testvéretekkel, ha igen akkor mi lett a vége?

Köszönöm, hogy elolvastátok!