Ha a szüleid nem segítettek és támogattak volna, akkor most hol tartanál vajon?

Engem nem támogattak semmiben. Suli mellett éjszaka töltöttem a Tesco polcait, magántanárt én fizettem amihez kellett, ruhákat, könyveket magamnak veszek. Most az egyetemen a diákhitel segít át a költségeken.

Úgyhogy ha magamon nem segítettem volna most egy rongyos csúnya és buta lány lennék!

Lássuk az én példámat, egy '84-es évjáratú fiatal nő vagyok.

főiskola - Amikor én kezdtem, akkor még az állami finanszírozás azt jelentette, hogy tanulmányi eredménytől függetlenül ingyen, könyvekkel együtt, tehát mivel engem felvettek államira, csak a pótvizsgákat kellett fizetni, és azt a néhány füzetet, amit összesen használtam (ez nem sok pénz), amiből nem volt túl sok (az átlaghoz viszonyítva).

középiskola - Iskolaköteles korban kerültem be, ingyen jártam végig, nem került pénzbe a tankönyv se akkor, amikor én jártam, tehát fizetni csak a füzeteimet és néha az elhasználódott tollat-ceruzát-radírt, tehát apróságokat kellett, nem nagy pénz.

nyelvet tanulni - Angolból középfokúztam, erre nem költöttünk keveset, de még így se a legdrágább nyelviskolában tanultam. Fizették, mert a tanárom javasolta.

Otthon jó példát mutattak - Nem mutattak jó példát, állandóan veszekednek, gyerek koromban többször csípős, görcsös vesszővel csapkodtak meg (nem voltam rossz gyerek, egyszer Mikulásra úgy kaptam vesszőt, hogy az ágyamba rakták a lepedőm alá, hogy pont ráfeküdjek), az is baj volt, ha 4-est hoztam haza, és öcsémet elkényeztetik, neki zsebből megveszik a plazmatévét és a legluxusabb dolgokat, engem ugráltatnak, akkor is, amikor tanulni kell, apám álszent, templomba jár, de nem bánik jól anyuval és velem se.

Tanulni nem hagynak nyugodtan, mert azért is velem veszekednek, ha öcsém nem segít semmit. Főiskolás éveim alatt kezdtem dolgozni (felváltva diákmunka és bejelentett főállás), azért nem korábban, mert a nyelvtanfolyam miatt nem volt se téli se nyári szünetem, így időm se, pedig a jogsit is megszerezhettem volna, de arra se jutott idő az angol miatt, így viszont érettségire meglett a nyelvvizsgám, és a diplomához talán ez az egyik legfontosabb kiegészítő.

A szüleim soha nem tartották jó ötletnek, hogy dolgozzak, de ha nem dolgoztam éppen, akkor el akarnak állandóan küldeni. Most egy csaló cég áldozataként vagyok munkanélküli, és megy az eljárás a cég ellen, ezt is az én hibámnak róják fel. Munkát találni nem segítenek, ha mégis, akkor hülyének állítanak be mások előtt, a kapcsolatrendszerük széles körű.

A támogatásuk nélkül kezdtem el énekelni egy gospel kórusban, és sokszor bántják őket is szóval nekem, pedig nem tettek semmi rosszat.

A szüleim támogatása nélkül - már amivel támogattak - nem tudom, valószínűleg az utcán lennék, mert kirúgtak volna itthonról (szóban már nem egyszer mondták), de a támogatásukkal több önbizalmam lenne, és nem lenne gyerekkorom óta egy tartós kézremegésem. A kórus nélkül viszont sehol nem tartanék és annyi önbizalmam se lenne, mint most.

Érettségiig otthon laktam. Utánna elmentem dolgozni és mellette levelezőn megcsináltam a diplomát. Magamnak fizettem a különórákat, a magán nyelvtanárt és a tandijat.

De azt a nagy segitséget megkaptam, hogy én örököltem a nagyszülői házat és bár saját pénzből, saját erőből ujittattam fel, mégsem kellett hitelt felvenni és albérletbe menni. Azóta is ott lakok a férjemmel és a gyerekekkel.

Sokat köszönhetek nekik olyan dolgokért, amiket nem lehet pénzzel megfizetni.

36 éves nő

hát kb.sehol

pl. nem lenne diplomám

nem lenne erkölcsi értékrendem, és egy rideg, lelketlen valaki lennék

még jó, hogy nem így van:)