Szülők, ti akik megkereszteltetitek a gyerekeitek, majd később nem járatjátok se templomba, se hittanra, azt miért teszitek? Szeretnétek pénzt kapni a keresztelős bulira?

"Valóban, ha soha nem hallott vallásról vagy arról, hogy ő valamelyikbe tartozna előbb szippantja be egy élősködő szekta."

Szerintem meg aki tudatosan nem vallásos, az gondolkodik, és senki nem fogja beszippantani. Aki meg vallásos, abban megvan a hajlam, hogy elhiggyen bármit.

Valószínűleg engem is baromira díjazni fog itt mindenki, de nem érdekel. :) Nekem egyszerű az érvem. Én nem lettem megkeresztelve, 11 éves koromban hittanórák után döntöttem úgy, hogy "gáz, hogy kilógok a sorból" és megkeresztelkedtem. MINDENKI meg volt keresztelve a környékemen, az összes osztálytársam, mindenki és eszméletlenül rosszul éltem meg, hogy én nem. Nem is értettem, hogy nekem ez miért maradt ki, egyszer egy hitoktató rá is kérdezett... Ma már nem érint ez ilyen mélyen, de akkor kisgyerekként meglehetősen fura volt, hogy nem lettem megkeresztelve, aztán rögtön elsőben anyu felvette nekem "szakkörként" a hittant. Azt sem tudtam mi az, pedig istenről sokat mesélt.

Mostmár értem, hogy miért hagyta rám ezt a döntést, viszont úgy gondolom, hogy ez nem volt így feltétlenül helyes és nem azért döntöttem a keresztség mellett, amiért kellett volna, hanem mert nyomást éreztem.

Én hiszek istenben és a nézeteim talán a katolikus egyházhoz állnak legközelebb, oda is tartozom. A gyerekemet meg fogom kereszteltetni, hogy tudjam már isten kezében van, vigyáz rá! Nem fogunk továbbra sem minden héten misére járni, de tudni fogja az alapvető imákat és azt, hogy mindig van kihez fordulnia! Be fogom íratni hittanra, ahogy velem tette ezt az én édesanyám, de onnantól az ő szabad akarata lesz, hogy részt vesz-e miséken, fel akar-e venni további szentségeket, érdekli-e az egész. Én nem erőltetem rá. Én sem járok, őt miért kötelezném!?

Én nem gondolom azt, hogy ahhoz hogy valaki higgyen/hívő legyen, minden másnap útba kell ejtenie a templomot és szorgosan mormolni az imákat. Elég ha hisz... szeretném a gyerekemet is hitben felnevelni, de azért nem túlzással. Az én lelkem lenne nyugodtabb azáltál, hogy tudom a keresztséggel már ő is a "nyájba" tartozik, amin onnan föntről valaki rajta tartja a szemét.

Nem tudnám egy szóban leírni, hogy miért lett megkeresztelve a fiam, de az tuti, hogy nem a "keresztelős buli" miatt, én őszintén nem is számítottam semmi nagyobb dologra, úgyhogy ilyen gondolat nem volt a fejemben.

De leginkább azért lett megkeresztelve, mert én is meg lettem keresztelve, és kisiskolás koromban mindig vitt is a nagymamám hittanra, amit szerettem. Sosem voltam templomba járó, de nekem az, hogy hittanra jártam, adott nagyon sok alapgondolatot, amit én felnőtt fejjel továbbgondolhattam. Na pont ezt szerettem volna megadni a fiamnak is. Ehhez hozzá jött még az is, hogy szerettem volna neki keresztszülőket, mivel a legjobb barátnőm tényleg szinte családtag, ezért jó volt ez így, hogy (ha nem is vérségi, de valamilyen szinten ez is számít) rokonságba került vele. Tudom, hogy ez már csak a formalitás része volt a dolognak, nem is ez volt a fő szempont, de ez is számított.

Más kérdés, hogy ma már nem így döntenék. De azt hiszem, itt figyelembe kell venni, hogy akkor még elég fiatal voltam, alig húsz éves, úgy gondoltam, ezzel teszek jót. Idő közben megváltoztak a nézeteim, meggyőződéseim, én már magamat nem is keresztényként tartom számon (ne érts félre, nem lettem ateista, csak más vallásban találtam meg Istent, de ez meg aztán tényleg egy olyan dolog, hogy emiatt én nem gondolok semmi rosszat a kereszténységről, csak egyszerűen az nem az én vallásom).

A fiam meg majd eldönti, hogy mit szeretne, számára mi az elfogadható, hogyan látja majd a világot.

Fú, nem tudom, szerintem gyerekeknek nem jó erről mesélni.

Nekem a nagypapám katolikus, annyi hülyeséget mesélt istenről, próbált valami félelmet belém nevelni. Azt mondta, ha rossz vagyok, isten csak tapsol egyet, és vége a világnak, és hogy folyton lát engem. Emlékszem, emiatt lettem hisztis, nem akartam fürödni, mert annyira rettegtem, hogy egy férfi, akit nem látok, engem néz, miközben pucér vagyok.

Szerintem egy normális ember vallás nélkül is értékes, sőt. Akinek egy könyvből kell megtudnia, hogy lopni bűn, vagy csak azért viselkedik jól, mert fél a büntetéstől, az régen rossz.

Reformátusnak vagyok megkeresztelve, így nem nagyon értem mit nem tudnak a tesódék. :)

Én is megkereszteltettem a lányunkat, holott sem én, sem a férjem nem vagyunk hívők. De nem akarom ettől a lehetőségtől megfosztani a lányom. Sokat jártam templomba, hittem, de sajnos történtek velem olyan dolgok, hogy azt kell gondolnom: ha Isten létezik, akkor nagyon sokat pislog.

Viszont emlékszem milyen jó volt gyermekként hinni, hogy van valaki aki vigyáz rám. Nem foszom meg ettől a lányom.

Szia,engem megkereszteltek,6 éves koromIG járattak misére (felnőttre,ahova a nagyi járt és engem is vitt),tanultam hallottam láttam,szerettem hittem..DE eljött 6 évesen a pont,amikor valaki megbetegedett,aztán meg is halt,úgy éreztem Isten cserben hagyott,bárhogy imádkoztam kértem könyörögtem szart a fejemre és meghalt.

6 éves voltam mentünk a templomba és előtte kivágtam a "hisztit" hogy többé én ide nem megyek többet.

Tudom,tudom el kellett volna magyarázniuk,de se a szülőknek sem a nagyszülőknek sem a keresztszüleimnek sem a papnak nem sikerült elmagyarázni hogy ez "rendjén" van.

Csalódtam és kész.Mellesleg a meghalt személy a kutyám volt,imádtam és fiatal volt.Nem "kellett" volna meghalnia.

Szóval azóta nem iszom és nem eszem a vallást,sosem voltam misén stb.

Én sem értem.Engem és nővérem sem kereszteltek meg a szüleink.Habár sajnos egyházi támogatású iskolába jártunk mindketten,ezért meg kellett keresztelkedni kötelezően.Olyan álszentségnek érzem/éreztem az egészet,hiszen én nem akartam,nem is vagyok hívő.

Egyik ismerősőmék azért keresztelték meg a gyereket,hogy ne jusson a pokolra,de a kereszténységet különösebben nem gyakorolják...WTF.

Én biztos nem fogom megkereszteltetni a gyerekeim.

Olyan álszentségnek érzem/éreztem az egészet,hiszen én nem akartam,nem is vagyok hívő.

Nem a gyerek dönt arról hogy meg legyen keresztelve vagy ne(kis korban).Ez a szülő feladata és felelőssége.