Hogy vigasztaljam meg a lányomat? Diák munkán van, most hívtak, hogy nincsenek megelégedve a mai első napjával.

Isten hozta a való világban.

Bizony több tízezer ember görnyedezik gyárakban szalag mellett. És zöme nem fiatal 16 éves, hanem középkoró, sőt ötvenes éveikben járó asszonyok is, és nem napi 5, hanem 12 órában, éjjel-nappal.

Azt pedig nem tudhatod, hogy valójában mi történt. Gondolom, csak az ő verzióját hallottad, és biztos az a "light"-osabb verzió.

Megjártam már nem egy, nem kettő diákmunkás helyet, van jópár olyan, ahol szívatják a diákokat, vagy direkt a piszkosabb munkát hagyják rá. Sajnálom a lányod h 16 évesen máris egy ilyen élménnyel indított, de a helyében ha nem muszáj, nem maradnék ott.

De ezt ti tudjátok.

Nem téma, legalább lesz viszonyítási alapja.

Mondd meg neki, h a munkahely általában nem játszótér, ha nem figyel oda megy a lecsóba.

Én is 5re jártam egy betonüzembe, nem 5 órázni szal tudom mi h megy, túlórám ki se fizették meg ilyenek.

Hát nem tudom, lehet én szerencsés csillagzat alatt születtem, mert soha nem kellett olyan munkát fizikai munkát végeznem kényszerből amit utálok tizenévesen... de a soraidat olvasva nem az jutott eszembe mint a többi kommentelőknek "üdvözüljük a lányodat a való világban, több tízezren sokkal jobban szívnak a szalag mellett, stb" hanem az, hogy tökre sajnálom, hogy egy fiatal lánynak reggel 5-től fizikai munkát kell végeznie.

Nekem is volt egy görnyedős munkám, soha többet nem vállalnám be, annyira fájt a hátam utána..

Sajnos most már elég késő van, de nincs valami könnyebb munka, irodai, papírokkal, adminisztráció?

Mennyire kell neki a pénz?

Engem mindig azzal nyugtatott meg anyukám, hogy azt mondta, ő ennyit se bírt volna, és büszke rám, hogy eddig tudtam csinálni. Szóval soha nem volt rajtam a nyomás, hogy ideges lesz, ha kirúgnak.

Mondjuk ehhez az is kellett, hogy mindig mindent lelkiismeretesen végigcsináltam, jó eredménnyel. Te ismered a lányodat, mennyire őszintén adta elő a dolgot.