Édesanyám minden nap, ha hazajön, veszekszik velem, hogy "egy putri a lakás" - mit lehet tenni?
Egyedülálló, sokat dolgozik, anyagi gondjaink vannak, fáradt, nincsenek barátai, nem jár sehova. Ez igaz. Mégis szeretném elkerülni az esti veszekedéseket. Egyetemista vagyok. Olvasnom kéne, nem csinálhatom meg, hogy minden nap délutánra elmegyek itthonról - de ha hétvégén megteszem, vasárnap általában kapom az osztást valamiért. (nyilvánvaló, hogy burkoltan a buliért, főleg, ha nem itthon aludtam)
Amennyire tudok, igyekszem rendet tartani, de sajnos a rendigényünk nem egyezik. Próbáltam Vele megegyezésre jutni - javasoltam, hogy a lakás többi részére igyekszem odafigyelni, de az én szobám az az én szobám. Nem értem, ez miért nem elfogadható. Ebbe sem egyezett bele, azzal, hogy ennyi idős korára megérdemli, hogy legalább egy szép kis lakásba jöjjön haza. Ha próbálok tényleg rendet rakni, biztos talál előbb-utóbb valamit, ami nem jó.
Szerintem egyáltalán nem "putri" a lakásunk - már a hideg kiráz ettől a minden nap 500-szor hallott szótól. Egy átlagos panellakás, voltam (normális embereknél, de) sokkal igénytelenebbekben is. Anyukám szobájára vendégek még mondták is, hogy szép, milyen sok könyv van, stb. Szerintem semmi baj a lakásunkkal, ő mégis úgy beszél róla, mint egy koszos, büdös, igénytelen romhalmazról. Pechemre két szomszéd is felújítatta az övét, illetve többen új ajtót is csináltattak.
Elsősorban anyukákat kérdeznék, mit tehetnék? Arra már rájöttem, hogy ha ingerülten visszaszólok, az nem jó. De nagyon frusztrál, hogy az érvelés sem válik be. Többnyire kussolok, de az sem az igazi. "Gondolkozzál úgy, mint egy felnőtt" - ennyi a válasz, ha megkérdezem, mi lenne jó. Nem tudom, mit kéne tennem, szerintem eleve nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok, mert sajnos az ő két-lábbal-a-földön + önfeláldozó személyiségéhez képest én egy álmaimhoz, önmegvalósításhoz ragaszkodó bölcsész vagyok, nem egy piacképes szak felé húz a szívem és a tehetségem, a sikeres TDK-mon (tanulmányi verseny) se lehet semmit venni a boltban, egyébként is, "ha ilyen vagy, b.szhatod a diplomádat meg a TDK-dat" (Az egyetem mellett egyébként ha nemis teljes munkaidőben, de dolgozok, kezdetektől fogva. De az se jó, mert "nem vagy biztonságban" azaz nem vagyok rendes állásba véve)
Köszönöm annak, aki végigolvasta.
válasza:Konyvtarba nem tudnal elmenni olvasni? Mondd meg neki, hogy ismerkedjen, keressen baratnoket, jarjon el sportolni estenkent futni az ingyen van ugyis, nagyon jot tesz! Esetleg egyutt menjetek el setalni, futhattok, biciklizhettek is egyutt estenkent, egy-egy orat csak. A sport hihetetle milyen jo dolog, attol el is farad, es a felesleges, egesz nap felgyulemlett rossz energiajat is levezeti.
Beszelj vele, hogy attol hogy ordit semmit nem old meg. Mondd meg neki, hogy mas anya orulne ha a gyereke tanulna, versenyekre jarna, olvasna, otthon lenne, mint te. Ennek csak orulnie kellene.
Tenyleg baj van vele, depresszios es ideges a penzhiany miatt.
Meddig kell meg otthon laknod? Nem tudnal egy evet halasztani kimenni kulfoldre es utana a penzedbol alberletet fizetni inkabb? Mert ok., hogy most nem kell lakbert fizetned, viszont a nyugalom sokkal tobbet er, mint a penz. Az idegeid sokkal fontosabbak, mint a penz.
válasza:anyukádnak elsősorban az a baja,hogy EGYEDÜLÁLLÓ.az én anyám sokszor ugy jön már haza,hogy baja van(munkával kapcs.)ilyenkor üvölt minden sz*rért.a feszültségét rajtad vezeti le(vannak ilyen emberek,akik a szeretteiken adják ki)
ha nincs komolyabb oka a viselkedésének,próbálj meg nem foglalkozni vele.nem tudom hogy tervezed,de gondolom pár éven belül úgy is lelépsz otthonról,addig meg fújja csak a magáét :)) persze ezt ugy értem,ha alapjáraton jó a kapcsolatotok és később ha elköltözöl,ezek változni fognak.
a másik h kritizálja amit tanulsz.hát igen,nehéz eset.erre igazából nincs megoldás sztem.idővel beletörődik majd a döntésedbe,addig is éltessen az,h téged ez tesz boldoggá.
zárójelben megjegyzem,hogy sok szülő összetenné a két kezét,ha a gyereke egyetemre járna...
válasza:Nem helyeslem,ha anyukáddal nem tudtok békében élni.De az ő viselkedését is meglehet érteni.Egész nap dolgozik,nyilván a mnkahelyén is vannak problémák, a mai világban attól is kell tartani,hogy elveszti a munkahelyét és akkor mi lenne veled?Szép dolog,hogy tanulsz,hogy dolgozol is valamennyit,de ha anyukád nem lenne,és nem otthon laknál,akkor is tudnál tanulni?Tudnál albérletet,rezsit fizetni,ruházkodni,tankönyveket venni?Szerintem nem.Szép,hogy vannak álmaid,de a feltételeket a megvalósításukhoz édesanyád biztosítja.Persze kimehetsz külföldre is,de mit kezdenél ott is magaddal?Ha találnál is munkát,és a fizetés is jobb lenne,mint itthon,akkor is kérdés,hogy elég lenne-e a megélhetéshez?Külföldön sincs kolbászból a kerítés,csak az emberek egyrésze gondolja így.Kipróbálhatod,hogy megfogadod az előttem szólók tanácsait,és elköltözöl otthonról.Akkor a saját bőrödön fogod megtapasztalni,mit jelent,ha reggel úgy kelsz fel,hogy azon gondolkozol,hogy ma villanyszámlát kell fizetni,de lisztet,cukrot is kéne venni,de lesz-e rá elég pénzem?Könnyű az anyákat hibáztatni,ha a gondjaikról a fiatalok nem vesznek tudomást,ha magától értetődőnek veszik,hogy van hol lakni,van mit enni,de az anya gondjai nem érdeklik.Próbálj meg vele elbeszélgetni a gondjairól,miben tudsz neki segíteni,stb.Talán,ha érzi,hogy ezekről a dolgokról tud beszélgetni a lányával,hogy megérted a gondjait,ő is türelmesebb lesz.Az idegességnek,depressziónak egyik oka,hogy nincs kivel beszélni a gondokról.Anyukádnál ,ha nincs férje,vagy más valaki,akkor a magábafojtott feszültség okozhat ilyen viselkedét,mint amit írsz.
Nem csak a szülő a hibás,hanem a gyerek is.Bár az is igaz,hogy a szülő nevelte így a gyerekét.Ebből az ördögi körből nehéz kilábalni.
válasza: válasza:Anyukádnak az a baja, hogy egész nap gürizik és mégse tud olyan életfeltételeket teremteni, mint amit szeretne. A szomszédok lakásfelújítanak, nektek erre nem telik. Akkor legalább a tisztasággal, renddel tűnjön ki a lakás, hamár a szépségével nem tud. Ezt szeretné. Ehhez GYÖNYÖRŰ rendet kell tartani, a szimpla rend nem elég. Ennyi jár a fejében szerintem. És most otthon vagy, legalább ilyenkor megtehetnéd, hogy GYÖNYÖRŰ rend várja. Szerintem.
A választott szakmádról meg annyit, hogy szép, szép, csak megélni nem tudsz belőle. Ő fog eltartani téged, mert te álmodozó típus vagy? Ezen aggódik, joggal. Az egyetemek ontják magukból a bölcsészeket. Hogy ezek a végzősök miből élnek meg aztán, elképzelésem sincs.
Figyelj minket: én gépészmérnök és közgazdász vagyok, mert abból meg lehet élni. Jól is élek. Bőven átlag felett. Én is álmodoztam, versmondó versenyek, satöbbi. Nagyon jó voltam humán tantárgyakból is. DE két lábbal kell a földön állni. A nővérem közölte, hogy mi akar lenni, mindenki mondta, hogy abból nem lehet megélni, de nem érdekelte. Most, 40 évesen elunta, hogy napról napra él, mert ebből TÉNYLEG nem lehet megélni és most váltott, szereztünk neki "rendes" munkahelyet, most kezdheti az életét... Eddig meg próbált életben maradni. Kiábrándult. Már nem álmodozik többé. Szerinted érdemes volt? Szerintem nem.
De persze midenki úgy éli az életét, ahogy akarja, vele se lehetett anno beszélni, ma már elég késő ugyan, de megértette, miről beszélt neki mindenki anno. De tudom, mit érzel, mert ő is próbált az álmai szerint élni.
Csak tudd, hogy ez ma NAGYON keveseknek adatik meg.
Anyukádnak tehát a tanulásoddal pedig ez a problémája. Ő kb. belerokkan, hogy taníttasson téged és pontosan tudja, hogy csaknem biztosan felesleges, mert még elköltözni se fogsz tudni otthonról jódarabig, hacsak a választott párod révén nem jut neked osztályrészül ez a szerencse. Nem csodálom, hogy anyukád nem úl lelkes... Szép tőle, hogy hagyja, hogy azt tanuld, amit szeretnél.
36/L
Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm a válaszokat, szerintem mindegyik hasznos.
Nem a fölös energia a probléma, éppen hogy túl van terhelve. …Elgondolkoztam a dolgon, volt idő, hogy nem voltam itthon esténként, részben, hogy elkerüljem a veszekedést, és hosszútávon nem lett jó – ezt most is látom: ha hétvégére elmegyek bulizni, másnál aludni, utána ha hazajövök, nem jó a hangulat.
Nagyon szeretem Anyukámat, és ha nincs a leírt konfliktus, jó a kapcsolatunk. Régen sokat mászkáltunk ketten, sétálni, moziba, stb., most már ehhez nincs kedve, mert fáradt és befásult. :( Ráadásul volt egy súlyos, hosszas betegségem, - maximálisan mellettem állt, sokat ksözönhetek Neki ezzel kapcsolatban is - amiből most kezdek kilábalni, és rengeteg tanulást kell behoznom...
Kinőttem már abból a korból, amikor az ember nem érti meg az édesanyját, csak panaszkodik rá.
Viszont ha mindenképp meg akarnék Neki felelni, az önmagam feladásával járna, és itt a probléma. Igen, Neki köszönhetem az életemet – de ha nem valósíthatom meg a bennem rejlő képességeket, hanem meg kell alkudnom, akkor – sarkítva – mi értelme van, hogy élek? Engem a család, gyerek is csak akkor érdekel, ha amit szeretnék elérni, már megvan, vagy útban vagyok felé. Kedves nagymama válaszadó, megítélésem szerint ha nem is extra dolgokat, de tudok főzni – csak általában Anyukám nem enged főzni, mert nem tudom olyan makulátlanra varázsolni utána a konyhát, mint Ő. :( Nem is hagy házimunkát végezni, azt mondja, ő ezzel segít, hogy mindent megcsinál, ha megmakacsolom magam és mégis akarok valamit, elzavar, mert én nem vagyok olyan precíz, mint Ő.
Próbáltam a kedvére tenni és elmenni nem nekem való munkahelyre, hát szörnyű tapasztalat volt, és akkoriban a tanulás sem haladt. :( Egyébként igenis törekszem arra, hogy abban elhelyezkedhessek, amiben jó vagyok, csak egyelőre ez nem megy „rendes állásban,” hanem úgy működik, hogy bizonytalanul jön a pénz.
Szerintem a 06.40–esnek is igaza van – velem van a baj, hogy nem vagyok egy gyakorlatias ember. Néha próbálok a kedvéért az lenni, de nagyon rosszul esik, hogy a tanulmányi eredményeimet egy kicsit sem értékeli. Költözésre gondoltam sokszor, de számoltam és beláttam, hogy akkor teljes munkaidőben kellene dolgoznom, a céljaimhoz pedig nem elég a 2-es tanulmányi eredmény, amit amellett össze lehetne hozni. (mondom, próbáltam régen, de felmondtam, nem ment a 2 szak plusz munka együtt)
Utolsó: sajnálom a nővéredet. Lehet, hogy erre a sorsra jutok, de szerintem jobb 40 évesen, mint 22 évesen. Mert ha 40 évesen adod fel az álmaidat, akkor legalább megpróbáltad. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!