Miért nem foglalkoznak velem a szüleim? Miért ilyenek?

Nem vagy egyedül. Majd idővel megerősödsz, nekem már nem is hiányzik a szeretet meg a törődés:D

Szegénykém :( Engem sem szerettek igazán, nem beszélgettek velem tizenévesen... (de egész kicsi koromban, úgy érzem, hogy igen). Anyukám-apukám kapcsolata mindig rossz volt, bár csak ritkán veszekedtek. Inkább a tévét nézték. Anyám meg folyton aludt, ha bánata volt. Ami elég gyakori volt. Később erre a xanax (egy nyugtató), majd még később elég rendes italozás is rátett. Sosem bántott fizikailag, csak néha ok nélkül nem állt vele szóba hetekig, és a szavaival sebzett meg. Már egyetemre jártam, amikor azt mondta, hogy kimossa a ruháimat, de ennyi köze van hozzám. Utána persze a kollégiumban mostam, és csak kb. havonta egyszer mentem haza. :( A kiváltó oka annyi volt, hogy Apámmal épp vitáztak vmin. Rajtam csattant. Egy csekk befizetésén ment a vita, amit Apukám állítólag nem tett meg. De én megláttam az asztalon a befizetést igazoló szelvényt, és szóltam, hogy itt van, ne vitázzanak már. Azóta a szülők elváltak, és Anyám szerencsére abbahagyta a káros szenvedélyeit. Kicsit jobb társaság lett, és sokkal kiegyensúlyozottabb, de továbbra is olyan komoly témáink vannak, mint az időjárás meg a politika. Nem tudja azt sem, hogy lombikprogramban veszünk részt a férjemmel, és nem tud az egészségi problémáimról sem. (Ami melesleg örökletes, és minden bizonnyal Anyum tudott róla, hogy őt is érinti a dolog. Mégsem szólt. De ebben azért nem vagyok 100%-ig biztos.) Ritkán látogatom, szerencsére messze lakik... Apámmal egy évben egyszer, Karácsonykor találkozom. Ő sem tud semmit. Kis jópofozás, ennyi az egész. Közben fel sem hív, nem ír mailt, nem hív meg magához... gondolom, lefoglalja az új családja. Ő egyébként már nem érdekel, mert soha egy kedves szava nem volt hozzám. Igaz, nem kedves sem. Leginkább levegőnek nézett. 25 évesen feladtam, hogy fontos legyek neki. Azóta 30 éves lettem, és sok mindenen keresztülmentem addig. A szülők olyanok, amilyenek... ha a fejed tetejére sem állsz, sem fogod tudni őket megváltoztatni. De egyet véss az agyadba: NEM A TE HIBÁD! Ez az ő saruk, nem a Tiéd. Menj el minél hamarabb otthonról. (Gondolom, a nővéred sem véletlenül ment el annyira fiatalon, hiába istenítik!)Én 16 évesen azt mondogattam magamnak, hogy már csak 2 évet kell kibírni, aztán irány az egyetem.... segített. Remélem, azóta találtál támogató barátokat, mert az irtó sokat számít. És egy remek pasas is. csak ne add alább, mondván, hogy bári jobb, mint otthon! Én a mai napig szenvedek a gyerekkori szeretethiánytól, illetve érzem a következményeit. A férjemtől rengetegszer kérdezeme, hogy szeret-e... meg ilyenek. Az ő családja jó, velük szoros a kapcsolat. A kapcsolatunk is jó. Azóta már sok mindent másként látok, illetve, kicsit azért megértem a szüleimet. Nem is haragszom már rájuk... csak azért összeszorul a szívem, ha azt látom, hogy mások milyen jóban vannak az anyukájukkal...

örülj neki, hogy vannak "drága" cuccaid és kaja meg tető a fejed felett másnak szülei sincsenek vagy szétverik őket egész nap te rohadt jo helyzetben vagy szóval ne sirdogáljál állj fel menj oda anyádhoz és kérdezd meg hogy van ha ő nem teszi neked kell vagy utáljad őket egész életedre és legyél egy begyepesedett punci xd te döntésed..

Figyelj….nekem is zűrös a családi helyzetem, rám sem figyelnek, a nagymamám a képembe mondta hogy nem tart többé az unokájának és 2 éve nem láttam. Elfogadtam, a nevelőapám számtalan mentális fájdalmat és betegséget okozott nekem, nem mennék bele a részletekbe, ha lenne gyerekem ezt nem engedném, az ilyen emberektől elvenném a gyermekét! De átvészeltem, füzetekbe írtam a kínjaim mindig szenvedek de próbálok úgy élni, mintha ez volna a legjobb, azzal a pár barátommal hülyülök, bár most nyár van és ez nem lesz megoldható.. neked is ezt ajánlom, bár én mindig is erős voltam lelkileg mert ebben nőttem fel. Nem tudtam sírni a nagyapám halálán, és szerintem semelyik családtagomén sem.Nem mindenki ilyen, írd le a bánatod, írj le mindent! És gondolj arra, hogy erős vagy, egy harcos! Aki nem hal meg csak azért, mert jelenleg nincs jól, a jövőre támaszkodj!