Tegnap véletlenül rosszul tolattam be párom kocsijával a garázsukba, kicsit megkarcoltam. Párom és az apja szerint "büntibe" vagyok és nem vihetem el a kocsit sehová. Ez most normális?

Errol az jut eszembe, amikor harom napos faraszto program utan keso delutan az exemmel mentunk vissza a fovarosba. Hulla faradt voltam, egette ki a lemeno nap fenye a szemem, napszemuveget nem vittem. 200 kilometer utan kerdeztem az exemet, hogy van-e kedve vezetni, mert addig aludt es en mar kb nem latok semmit, csak hunyorgok.

Volt kedve. Kb tiz km-t mentunk, amikor nem vette eszre, hogy elottunk befekeznek, felrerantotta a kormanyt, vegigsiklottunk jo darabon a szalagkorlaton, majd visszapordultuni a kulso savba. Az autopalyan. Auto totalkaros lett, az eletunk meg a szerencsen mult, mert epp nem csapodott belenk senki.

Az o kocsija volt.

Es tudod mit mondott? Hogy ez abszolut az en hibam, mert ha vezettem volna tovabb, akkor o nem tori ossze a kocsit. :O

Csak pislogtam.

Honapok mulva is ezt mondta, egyre vehemensenben, kozben vett masik autot is, de azt mar nem voltam hajlando vezetni. Vegul szakitottam is, de akkora torest okozott bennem a vadaskodasaval, hogy azota sem vezettem. Eleinte "csakazertisnem", utana meg mar nem is mertem.

Es eltelt kilenc ev, ferjhez mentem, a ferjem automanias. Itt van ket auto a garazsban, mert a ferjem motorral jar ilyenkor. De telen is itt all egy egesz nap. Es hallgatom, hogy vezessek. Es nem megy.

Helyette ket harom ev alatti gyerekkel buszozok, metrozok es setalok kilometereket babakocsistol, bevasarlas utan, a fulemrol is szatyor log es harminc kilokkal lepcsozok az aluljaroba, stb.

Szoval allj ki magadert es ne hagyd, hogy letiltson a kocsirol, fizesd ki a javittatast es ha meg ugy sem viheted, akkor vegyel sajatot, ha van ra lehetoseged. Csak ne hagyd, hogy elvegyek a kedvedet a vezetestol, ne legy olyan beszari, mint en.

"Úgy látom, a 42%-os mindenképp a nullára hajt. Hát, legyen! :D"

Nem mindenki olyan idióta mint te h ezen izgul...

kedves 44es. te nagyon szeretsz kicseszni magaddal. ennyi szenvedés után tuti, h ha sírva is, de visszaülnék az autóba, és mennék, pláne, ha a 20. kezedről lóg a szatyor a 21.ről meg a gyerek.

én sem vagyok egy nagy májer, de azért vezetek, mert így jövök bele a gyakorlatba.

amikor az exed lecseszett, akkor az első nálam egy hatalmas pofon, a második meg a csomagolás lett volna. ha egy férfi ennyire nem bír vezetni, és az ártatlanból bűnöst csinál, az szenvedjen egyedül.

Ne törjön le ez a kis balsiker.

Férfiként nekem is volt korszakom, amikor az autó volt a mindenem, minden hétvégén porszívózás takarítás waxolás, egy porszem nem lehet rajta, a legyek elcsúsznak, beállás az udvarba, gyönyörködés.

Aztán egyik nap kijöttem a mosóból, és már csak otthon vettem észre, hogy az alsó lökhárító közepéből kb 3 centi szélesen hiányzik a fényezés és körülötte is pattogzik le. Hát egy világ omlott össze bennem :) Gyorsan lefényeztettem, nem 5 volt hanem 40 ezer forint, majd két nappal később levertem ugyanannak az elemnek az oldalát egy padkán, mert alacsony volt. Na akkor már kicsit alábbhagyott a makulátlan őrület.

Terepjárót vettem, beálláskor elmentek mögöttem az utcán, valamiért zavarban voltam, elszámoltam az ívet, bal elejét meghúztam, és ahogy tolatni akartam, a jobb tükröt letörtem szinte tőből :D Elektromos tükörként 100 ezer lett volna az új, 35 ezer lett bontottan.

Tolatás páromék udvarán, nem akartam kiállni, mondom félreállok a fűbe, csak nem kalkuláltam bele az alacsony barackfákat, tolatok, KRRSSS, két szép vésetet sikerült elhelyezni a fényezésen, igaz nem fémig.

Összetörés még nem volt hálistennek, de az ilyen karcokat, horpadásokat szerintem nagyon nehéz kikerülni. Maximum úgy lehet, ha az autó garázsban áll, és sosem mozdul ki. Sokan eképpen is kezelik... Én azt vallom, persze, egy autó legyen szép, de inkább megbízható, vigyen el A-ból B-be, ha szarrá töröm vagy törnek mentse meg az életemet, kiszállok belőle és veszek egy másikat, ez csak egy halom fém meg műanyag. Aki ezen bír problémázni egy hirtelen felinduláson túl, az elfelejtette, mik is a valódi értékek az életben.