Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Megronthat egy nagyon jó...

Megronthat egy nagyon jó kapcsolatot, ha hosszasan vagyunk messze egymástól? (Külföldi munka. )

Figyelt kérdés

21 éves vagyok, egyetemista, a kedvesemmel élek együtt egy éve, másfél éve vagyunk együtt, ő 30 éves. A kapcsolatunk tulajdonképpen tökéletes, nem ragozom túl, a rózsaszín szemüvegen túl vagyunk rég, egyikünk sem játszotta meg magát, kimutattuk a fogunk fehérjét mindketten, semmit sem söprünk a szőnyeg alá, és nagyon szeretjük egymást, egy csodás meghitt dolog lett az egész, így az utóbbi időben a házasság téma is egyre többször merült fel köztünk.

Most viszont kaptam egy ajánlatot egy Egyesült Királyságban dolgozó ismerősömtől, hogy kimehetnék oda dolgozni, ahol ő van. A fizetés itthoni mércével nagyon jó, félre tenni kétszer annyit lehet, mint amit itt egyáltalán (jó esetben) megkeresnék, szép a hely, nem túl megterhelő a munka. Jól jönne, ha gyűjthetnék pénzt és a nyelvtudás is fontos lenne, mire elvégezném az egyetemet. Terveztem, hogy kimegyek egyszer egy évre, de ez most váratlanul ért. Bár belegondolva, most még csupa "haszontalan" dolog esne ki a fejemből, ha felejtenék az egyetem egy évi halasztása alatt, későbbi években rosszabb lenne félbeszakítani.

Ha egyszer kimegyek, egy évet szeretnék ledolgozni, mert ha már halasztok nincs értelme a következő év szeptembere előtt hazajönni, mert egyetemen aktív félévet kezdeni ismét ősznél előbb nem lenne értelme, és jönnék haza akkor minimálbérért dolgozni vagy otthon ülni?


A baj csak az, hogy félek nem tenne jót a kapcsolatunknak a dolog. A párom nem tud velem jönni, köti a szerződés, a munkahelye tényleg biztos, igen még a válságban is. Ha meg kéthetente repkednék, akkor a pénzem nagy része menne a repülőjegyre...


Elhidegülnénk vajon? Meg lehet ennyit oldani?


Elsősorban olyanok véleménye érdekel, akik vagy jártak hasonló cipőben, vagy legalább valami közeli ismerősük, házaspárok, ahol az egyik fél kint dolgozik valahol stb. a tizenévesek távkapcsolata, hogy msn-en van barátom 200km-re az valahogy nem ilyen eset. Tényleg nem bántásból, de nem ugyanaz.


2009. júl. 11. 02:22
 1/6 anonim ***** válasza:
100%

Szia! Én veled egykorú vagyok és férjnél vagyok már. A férjem másfél évre ment ki külföldre olyan helyre, ahonnan nem is jöhet haza. Nagyon úgy tűnik, hogy az ilyen távkapcsolatoknál tényleg csak 2 fajta ember van: aki bírja és aki nem. Ezt addig nem nagyon tudod, amíg nem jutsz bele, mert pl. a férjemnek is vannak munkatársai, akiknek a feleségük nem bírta és ez csak közben jött ki. Természetesen meg lehet oldani, de csak akkor, ha mindkét fél erre hajlandóságot mutat és olyan a személyisége. Ez a kulcsa a dolognak végülis. Nekem és a férjemnek ez nem okoz gondot. Nekünk kisbabánk is van, mégis sikerül megoldani a dolgokat és úgy gondolom, hogy ez azért van így, mert MINDKETTEN alkalmasak vagyunk erre illetve ügyelünk arra, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjunk (most nem napi telefonálgatásra gondolok, mert nálunk az sem megoldott, de legalább napi emailre). Ha mindketten le vagytok foglalva, akkor gyorsan elmegy az az 1 év. Mi most jutottunk a végére és nagyon jó érzés. :) Egy kapcsolat ettől vagy tönkremegy vagy nagyon megerősödik. Nehéz megmondani előre még ha ismered is magad és a másikat. Szerintem a távkapcsolathoz mindkét félnek olyan személyiség kell, hogy kibírja. Ha ez nincs meg, veszett ügy. Ha viszont meg van, a kapcsolat nagyon megerősödik. Szerintem te még elég jó helyzetben is vagy, mert UK nincs olyan messze és akár 2-3 havonta egyszer vissza is mehetsz Magyarországra, ha éppen időd és pénzed engedi. Szóval itt a példa, szerintem még van jó pár ember, aki rajtam kívül ezt végig csinálta, szóval ne úgy állj hozzá, hogy ez nem megoldható. Igenis az, de nagy akarat és türelem kell hozzá mindkét részről, szóval hajrá! Én a helyedben nekivágnék, persze a pároddal nem árt megbeszélni, de ha szeret, szerintem nem fog nemet mondani. Ki fogod bírni, csak feltétlen bízzatok egymásban. Ez nagyon fontos, ha nem a legfontosabb!


22/L

2009. júl. 11. 06:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%

Jóval idősebb vagyok,mint Te.végig olvasva amit írtál,én a következőkön gondolkodnék el a helyetekben.Kimégy egy évre külföldre.Amit megtudsz spórolni,az lenne-e annyi,hogy azután elvégezd belőle az egyetemet itthon,ha a kapcsolatotok nem bírná ki a távollétet.Maradhatsz esetleg tovább is kinn,de akkor pénzed ugyan lenne,de végzettséged nem.Ha a kapcsolat megmarad,a párod fedezné-e a tanulmányaidat?Hogyan lenne azután,ha hazajössz?

Ha a párod munkahelye biztos,és feltételezem,jól is keres,akkor időnként Ő is kimehetne hozzád,és nem neked kellen hazarepülgetni.Kérdés,hogy a munkád miatt ezt megtehetnéd-e ?Egy-két napra nem érdemes hazajönni,szabadságot pedig aligha kaphatnál.

Ami a kapcsolatotokat illeti:mint írod,már letettétek a rózsaszín szemüveget,ez talán azt is jelenti,hogy már nem a szerelmen,hanem a szereteten alapul a kapcsolatotok,ez pedig tartósabb alap a jövő szempontjából.A távolság biztos,hogy próbára tenné a kapcsolatotokat.De gondolj arra,hogy vannak jól működő házasságok a távolság ellenére is.Pl.ha a férj hajóval járja a tengereket,vagy valamiért több éves kiküldetésben dolgozik valahol,és ritkán járhat haza,külföldön teljesít katonai szolgálatot,és a feleségnek még az életéért is kell aggódnia.A háborúban is sok házasság fennmaradt,amig a férj a harctéren vagy hadifogságban volt.

Nem tartom lehetetlennek,hogy a Ti kapcsolatotok is kibírja a távollétet,ha viszont nem,akkor gondolj arra,hogy nem bírta ki a próbatételt.Ez szomorú és fájdalmas lenne,de még mindig jobb,mintha összeházasodtok,és azután derül ki,hogy mégsem tartós,ami összeköt benneteket.

Gondoljatok mindent végig,és közösen döntsetek.Sok sikert !

2009. júl. 11. 06:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
Első vagyok: a második válaszoló nagyon jókat írt. Főleg a második és harmadik bekezdésére érdemes odafigyelned. Maximálisan egyetértek vele! Én is ilyen helyzetben vagyok/voltam, és ki lehet bírni, meg lehet szokni és egy idő után már nem fáj.
2009. júl. 11. 06:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Szia! Mi már túl vagyunk a harmincon, a rózsaszín szemüveget már mi is levetettük régen. A férjem fél évig volt úgy külföldön, távol Európától és Amerikától, hogy telefonon szinte egyáltalán nem tudtunk beszélni, hazajönni sem tudott ezidő alatt, csupán leveleztünk, és néha msn. Nekünk akkor nagyon jót tett ez a félév, sok olyan dologról is írtunk, amiről pl. személyesen szemtől szembe soha nem beszéltünk még. Nem hidegültünk el egymástól egyáltalán, sőt mintha megújult volna a kapcsolatunk.
2009. júl. 11. 10:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:

Még nem döntöttem el teljesen, mert még nagyon sok kérdésem van ahhoz, aki hívott, de a párom pedig azt mondta, hogy nagyon hiányoznék azért féltene meg ilyesmi, viszont biztos nem véletlen kaptam a lehetőséget, nagyon jól jönne a későbbiekben a nyelvtudás és a tapasztalat, szerinte menjek majdcsak megoldjuk, úgyhogy nagyon hálás vagyok neki, hogy nem nehezíti a meg a döntésemet.

Mindenképp visszajönnék, mert nagyon szeretném befejezni az egyetemet, ez volt az első kör, amit helyretettem magamban, hogyan is legyen pontosan. Így jutottam oda, ha most kimegyek, az a legjobb, későbbiekben nehezebb lenne felvenni a fonalat,mert egy évet ledolgozok az biztos, aztán folytatom tovább, zsebemben a nyelvtudásommal, ami van már most is, de azért messziről sem közelíti meg azt a szintet, amit a kint lét alatt elérhetnék.

A párom fizetése inkább átlagos, szóval a normál életvitelébe nem férne bele a túl gyakori repülőjegy, főleg, ha oda vissza negyven ezer, de már néztem, hogy ki lehet fogni nagyon akciós jegyeket, neki meg olyan szép tiszta beosztása van, hogy nyugodtan tervezhetünk előre akár hetekre is, úgyhogy maximum az akcióhoz igazítjuk a randit. :) Anyagi gondjaink nincsenek, államin vagyok, ami maradna is úgy a halasztás után, a könyvek felsőbb éves ismerőstől ingyen vagy nagyon olcsón megvannak, szüleim is vannak, nekik meg az a mániájuk, hogy ha nem kérem, akkor is adnak pénzt, nehogy valamim ne legyen meg. Egyszerűen nagyon szeretnék rendesen dolgozni valamennyit legalább és ha jó pénzért teszem nyelvtanulással egybekötve az szuper. Ha egyedülálló lennék, akkor már bepakoltam volna a bőröndöket, de így azért nehezebb egy kicsit.

Apukám is dolgozott kiskoromban külföldön, havonta járt haza, de anyu nem volt túl közlékeny, annyit mondott, hogy megszokta, csak utána furcsa volt, mikor végleg visszajött. :)

2009. júl. 11. 12:19
 6/6 anonim válasza:

Szia!

Én tíz évig voltam együtt a volt féjemmel ( 7 évig jártunk

és 3 év volt házasság). A tíz évből kb. 5 évet külföldön töltött és úgy kb. havonta járt haza.A végén már én nem bírtam, hogy soha nincs mellettem amikor szükségem lenne rá és válás lett a vége.Szerintem nálunk más probléma is volt bár soha nem veszekedtünk mégsem sajnáltam hogy elválunk.Szóval szerintem 20 évesen még nem jó dolog ha ennyi időt külön töltötök, ha már egy picit idősebb leszel akkor talán. Hidd el nekem már én is másképp látom a világot pedig még csak most leszek 28.

2009. júl. 21. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!