Anyukám kicsinál lelkileg. Mit tegyek hogy jobb legyen?

Továbbtanulásnál mindenképp Pestre akartam menni egyetemre, de anyukám nem engedett, mert féltett (nem mintha problémás gyerek lennék). Ez úgy kettétört, azóta teljesen depressziós vagyok. Jövőre fog hugom érettségizni, és ő szó nélkül jelentkezhet Pestre, sőt, anyukám még támogatja is, és lelkesedik! Én meg itt szenvedek miatta, bejárós vagyok egy vidéki egyetemre, napi 3 órát utazok, mellette pedig hallgatom anyám hülyeségeit (mert nem normális, úgy kezel mint egy 10 évest). Most lehet összejön majd az albérlet szeptembertől, de ez sem biztos. És még megkérdezi anyukám, hogy nem fog nekem rosszul esni, ha én most be tudnék menni albérletbe, és jövőre tesóm felkerül Pestre, egyértelmű hogy azt fizetik, szóval onnantól ismét bejárós leszek. Á, nem, dehogy, tényleg nem fog rosszul esni :'(((

Ez mindenben megmutatkozik egyébként, hogy neki mindent lehet, nekem meg semmit. Mit csináljak, hogy jobb legyen? Kezdek belebetegedni ebbe

20/L